Immár az új évtized harmadik napjában vagyunk, és három napja érvényes a sajtótörvény, amellyel kapcsolatban a szokásos sajtóvitákat láthatjuk. Sajtószabadság felkiáltással látjuk az egyik csapatot, tisztességes tájékoztatás felkiáltással a másik felet.
A sajtószabadság és tisztességes tájékoztatás egyik leghasznosabb megnyilvánulása pedig a tényfeltáró újságírás volna. Ezzel pedig bő két évtizede adós a magyar sajtó; tényfeltárás csak olyan ügyben lehetséges, amely nem ér fel a politika régióiba. A múlt század nyolcvanas évek végéig, a sztálinista alkotmány alatt ez törvényileg sem volt lehetséges, rendszerváltozás fertályakor még volt a valami spontán próbálkozás, de a 90-es évek elejének hisztérikus hangneme tulajdonképpen megölte a műfajt.
Ami Vácot illeti, a helyi sajtó sem piszkálódós típusú (enyhén szólva)…. A teljesség igénye nélkül néhány a helyi politikát érintő kérdés a közelmúltból és a jelenből, amelynek tulajdonképpen semennyire nem járt utána a helyi média.
- 2009-ben Bóth polgármesteri felfüggesztését a számok a alapján az MSZP frakció tagjai közül is támogatták. Kik voltak ezek a frakciótagok, és miért szavaztak Bóth felfüggesztésére?
- A váci baloldal Bóth-Ferjancsics törésvonala leképeződött-e a váci jobboldalra, vagy sem, azaz volt-e politikai együttműködés az egykori Összefogás frakció és Ferjancsics illetve a váci Fidesz néhány prominense és Bóth között?
- Mi az igazság Bábiné és Bóth youtube-ra feltett hangfelvételeivel kapcsolatban?
- Ha együttműködés köttetett a váci Fidesz és KDNP frakció között, akkor ugyan miért csonkák a bizottságok, miért nincs még egyetlen külsős bizottsági tag sem megválasztva?
- Miért szavazott olyan látványosan szét a Fidesz frakció a költségvetési koncepció kapcsán?
Én azt gondolom, hogy a magyar újságíró társadalom tagjainak magukba kéne nézni két szempontból. Az egyik saját megosztottságuk. Szükséges, nagyon szükséges lenne, hogy a tehetség, és ne a brancsba tartozás alapján mérjék (méregessék) egymást. A másikat a nagyhatalmú sajtó iránti tisztelettel csak körülírom. A Kádár kor vicce szerint Angliában sincs nagyobb szólásszabadság, mint nálunk, hiszen bár ott akárki a nyílt utcán hangosan szidhatja az angol kormányt, viszont nálunk ugyancsak megteheti bárki, hogy a nyílt utcán hangosan szidja az angol kormányt. A váci média jeles képviselői pedig, ahogy látom, teljes harci elszántsággal írnának tényfeltárást izé, Piripócsról.
