Az elmúlt napoknak két egymással összefüggő eseménye történt. Egyrészt egy látványos MSZP akció, amelyben borítékolva lett a váci Elismert vezetőjének neve, másrészt a holnapi rendkívüli testületi ülés, amelynek legjelentősebb napirendi pontja épp az Elismert vezetőjének megválasztása lesz. Az MSZP most prüszköl a sietség okán, amiben van igazsága, de hát kommunikációs szempontból viszont ez teljesen logikus válaszlépés a borítékolásra.
Holnap tehát kiderül, hogy a Bóth és Jakab által borítékolt név megegyezik-e az Elismert vezetőjének nevével. Hadd tippeljek, szerintem igen. Mivel exkluzív infóval nem rendelkezem, két nyilvános érvet tudok felhozni. Az egyik az, hogy korábban a váci JOBBIK is azt állította, hogy a vezetők személye nyílt titok. A másik pedig pontosan a gyors válaszlépés logikája. Azt kell mondjam, hogy ha a tippem szerint alakulnak az események, akkor bizony kommunikációs szempontból a borítékolásos akció nem lesz érdemi, hiszen az egyik panel szerint előre meg lett mondva a befutó, míg a másik panel szerint két-három nappal egy személyi döntés előtt egy beavatott simán eltalálhatja a befutót, különösen, ha van infója a jelöltekről.
Eddig tartott az elemzés. Mint az Olvasóim észrevették, a holdingosítással kapcsolatos hozzászólásaimban mindig kiléptem az elemzői szerepből. Ezt most is megteszem, egyetlen cél miatt. A holdingosítás nagyon nem tetszik nekem, nem valószínű, hogy a váci holdingosítással kapcsolatban megváltozzék a véleményem. Az Elismert bizony „állam az államban”, vezetője hatalmas döntési jogkörrel bír, amely talán összemérhető a polgármester jogkörével. is. Munkájáról teljes körű infónk, nekünk, testületen kívüli választópolgároknak nemigen lesz, csak annyira látunk rá tevékenységére, amennyire azt az aktuálpolitika erőinek eredője engedi.
Ami azonban holnap történni fog, az a vezető megválasztása, operatív döntés nyilván nem lesz. Semmi okom feltételezni azt, hogy a döntés meghozatalához szükséges lenne olyan kérdéseket feltenni, amelyek az összeolvasztandó társaságok nem publikus adataira utalnának. Ebből pedig számomra az következik, hogy, akárcsak a kórházigazgató esetében, nyílt testületi ülésen lenne helyes a személyi döntést meghozni
