A váci MSZP honlapján találtam Bóth írását a minap megtartott Gyurcsány-pártszavazásos kongresszusukról. Az írás stílusa és tartalma alapján egyaránt érdekes. Az írás végén pedig az olvasó (így én is) fel lett szólítva mély elgondolkodásra, amely engem annyira megfogott, hogy még a bejegyzésem címének is ezt a motívumot választottam.
Ha a teljes írást értelmezni akarjuk, akkor nem árt számba venni az előzményeket. Bóth már tavaly ősszel erősen exponálta magát Gyurcsány mellett, és be is lépett Gyurcsány platformjába. A Gyurcsány platform egy pártszavazással akart sakkot adni a jelenlegi MSZP vezetésnek, akik egy kongresszussal válaszoltak Gyurcsány lépésére. A nevezett platform a kongresszuson jelentős vereséget szenvedett.
Ezek figyelembevétele mellett már érthető a magyarázkodó kezdés a mirefölislettemGyurcsányplatformista mondandóval, amelybe ügyes módon már be is lett csempészve a finom elhatárolódást a platformtól, hisz megtudtuk, hogy Bóthban kritikai attitűdök is vannak, azok pedig mindennemű platformosodás mellett fenntartatnak.
Az írás közepe a (Bóth számára nagybetűs, számomra kisbetűs) kongresszus fényezéséről szólt, amely végén a stilisztikai szürreál. (vagy szocreál )egy jellegzetes alkotását is fellelhetjük. A kongresszus ugyanis, erődemonstrációként hatalmas többséggel megszavazta, hogy nem kér Gyurcsány pártszavazási kezdeményezéséből, egyben jelezvén Gyurcsány aktuális súlyát. Hogy is írta mindezt le Bóth? „Egy demokratikus párthoz méltó toleranciával a kongresszus gesztust gyakorolt a DK felé azzal, hogy megadta a lehetőségét annak, hogy elálljon a pártszavazástól….”, amire föl jöhetett a politikai reál, Bóth immár erőteljesebben rúgta el magát platformjától, vagy legalábbis annak vezetésétől. („Platformunk nem állt el ettől, szerintem vezetőségünk tévedett ebben.”)
Végezetül, hisz kell valami jópofa befejezés, Bóth pártját a demokratikus működés egyik utolsó garanciájának nevezte, és arra kért mindenkit, hogy ezen mélyen gondolkodjanak el.
Azt gondolom, hogy a magam módján el is gondolkodtam mélyen, és a bejegyzés hátralevő részében Bóth engem is megszólító kérdésre írom le a gondolataimat.
Tehát először is azt kell mondjam, hogy demokrácia nincs ellenzéki párt nélkül, így az összes alkotmányos ellenzéki párt közjogilag garanciája a demokráciának. Különösen igaz mindez a parlamenti pártokra: nekik van igazán érdemi lehetőségük a mindenkori hatalom visszaéléseivel, ballépéseivel szemben felvenni a harcot. Ezen okfejtés miatt közjogilag jelenleg a Jobbik, az LMP és az MSZP a demokrácia legfontosabb garanciái.
Tudom, hogy mindezek tankönyvízű mondatok, azonban mégis le kell őket írni, sokszor, mert az a magyar közélet egyik rákfenéje, hogy egy-egy szakpolitikai nyilatkozat esetén az az első szempont, hogy melyik párt mondta, és nem az, amiről a nyilatkozat maga szól.
Másrészt viszont, az a véleményem, hogy az MSZP jelentős demokrácia deficitet cipel magával. Tudom, hogy unalmas baloldali olvasóimnak az Őszödre való visszamutogatás, de nekik is el kéne mélyen gondolkozniuk az ott elhangzottakon. Elhangzott a haza lekurvázása, pénzügyi trükkök százai, stb. Milyen belső demokrácia van egy pártban, ha egyetlen egy visszautasító reakció sem hangzott el? (Mert az nem az, hogy valaki stikában rögzítette a Gyurcsány beszédet.)
Ugyanez a helyzet Bóth-tal kapcsolatban is. A Bóthöszöd 1 és 2 ugyanezeket a kérdéseket veti fel, hiszen a felvételen elképesztő mondatok hangzanak el. Bóth pedig a kampányidőszak elteltével sem vette a bátorságot, hogy demokratához méltón reagáljon a felvételen szereplő mondatokra. Ezért aztán azt kell mondjam, hogy szerintem a váci közélet demokratikusabbá válására (mert jócskán lehetne javítani a demokráciánkon) nem dr. Bóth János a garancia. Szerintem ugyanis, szemben Bóth-tal, ezen kéne elgondolkodni!
