Immár, bő négy hónappal a választások után lettek végre külső bizottsági tagok is választva. Biztos bennem van a hiba, aki minden kákán csomót keres, de bizony nem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel.
Pozitívnak tartom, hogy végre lettek külsősök. A személyi döntések egyikével-másikával még egyet is értek, de nem tudok örülni annak, hogy a rossz hagyomány, amire korábbi bejegyzésemben utaltam, folytatódik.
A választási kampány vége felé jeleztem, hogy két körzetben össze kéne vonni a Fidesz és a KDNP erőit, amit ha akkor megfogadtak volna, akkor kettővel kevesebb MSZP képviselő lenne a testületben. Most mégsem vagyok boldog attól, hogy az MSZP-sek prüszkölnek a nekik jutó nulla külsős bizottsági hely miatt. Nem tartom érvnek azt, hogy a baloldal visszakapja azt, amit 2002-ben tett az akkori Fidesz és MDF frakcióval külső bizottsági tagság ügyében.
Ezzel szemben emlékeztetnék egy számszerű adatra egy másik blogból, ahol az lett kiszámolva, hogy ha a pártformációkra leadott össz szavazat alapján lett volna szétosztva a 14 mandátum, akkor így néztünk volna ki: Fidesz: 5, KDNP: 4 MSZP: 4, Jobbik: 1 mandátum. Ehhez képest 18 külsős tag közül 14 a Fidesz jelöltje, 2 a KDNP-é, 1 a Jobbiké, egy KDNP-s jelöltet pedig nem szavazott meg a többség.
Magyarán a Jobbik nagyjából arányosan kapott, a KDNP, a koalíciós társ, jócskán súlya alatt, az MSZP ki lett semmizve, a Fidesz pedig nyomult (még akkor is, ha árnyalásként hozzátesszük, hogy pl. egy Szentléleki Károly nyilván nem pártkatonaként fog dolgozni).
Súlyosnak tartom a KDNP, és annak nem megválasztott jelöltjének megalázását is, bizony megint kiszavaztak a Fideszből. Ismét aktuális korábbi bejegyzésem, azzal kiegészítve, hogy ez eredménye miatt egy sokkal kínosabb történet, és Pető presztízsének sokat ártott. Ezt ki is fejtem.
A Fidesz frakciónak majdnem többsége van, ezért alapvetően ők határozzák meg a jelenlegi játékteret. Úgy döntöttek, hogy erőből akarják elérni politikai céljaikat. Ez annyit tesz, hogy annyi egyeztetést látnak szükségesnek, amennyi az adott céljukhoz hiányzó egy szavazat megszerzéséhez kell. (Amikor ezzel az erőpolitizálással nagyon nem értek egyet, akkor hangot is adok a véleményemnek.) Ha viszont csak elemzőként tekintem a történetet, akkor azt mondom, hogy az erőből való politizálás egyik alapfeltétele a frakciófegyelem, a másik pedig a választóknak bemutatható eredmények. A Fidesz frakció első számú embere Pető, nem is igen van a frakcióban alternatívája. Ezért elsősorban az ő politikai felelőssége a frakció megfelelő működése. Neki kell mihamarabb rendet teremteni a frakciójában, ... és aztán még az eredmények is kellenének!
