Az előző bejegyzésemben leírtam azt, amit hazánk számára a legfontosabbnak tartok, az átfogó nemzeti leltár elkészítését. Ebből következik, hogy a közszereplők működését aszerint kell megítélnem, hogy előreviszik-e a nemzeti leltár ügyét, vagy a politikai gagyit képviselik. Azt kell mondjam, hogy előrevivő politikai szándékot alig látok, politikai gagyit annál többet.
E napi rutin példáját adta Váradi Iván Attila legújabb történelmi ámokfutásával ami az elmúlt rendszer Horthy képét vázolta amely a „Horthy fasizmus” „utolsó csatlós” stb panelek világát idézte. E célból Váradi előszedett egy levelet, amit Horthy írt Hitlernek, és amelyben antiszemita mondatokon túl szerepelt az is, hogy a zsidók deportálása is megkezdődik, amint a körülmények mindehhez kialakulnak. Ami miatt demagógia volt ezt a levelet idézni, az három jelentős körülmény elhallgatása.
Az egyik az, hogy az inkriminált levél válasz volt Hitler fenyegetőzésére, melyben számon kéri Horthyn, hogy miért szabotálja a zsidók deportálását, és azt, hogy a térségben a Magyar Királyságban él legszabadabban a zsidóság.
A másik az, hogy Hitler fenyegetőzése nem volt üres, hiszen az ország német megszállása valós veszély volt, olyannyira, hogy az végül 1944. márciusában megvalósult. A tömeges deportálás pedig ezután indult meg, ami azt mutatja, hogy Horthy szabotálni szerette volna a deportálásokat.
A harmadik körülmény az volt, hogy akkor talán még a zsidó vezetőknek sem volt tudomásuk arról, hogy mi lesz a deportáltak sorsa. (Itt most épp a Váradi által pozitív példaként említett Kasztner Rezsővel kapcsolatos polémiára utalnék ). Ezzel kapcsolatban még érdemes Koszorús Ferenc szerepét is feleleveníteni. Nem Horthy ellenében cselekedett...
Kérdem én, tényleg jobb lett volna a katonai kiszolgáltatottságunkban határozottabb hangot megütni? Én azt gondolom, hogy minden nap, amelyet német megszállás nélkül vészeltünk át, emberéleteket jelentett.
Ír még Váradi a világháborúba lépésünkről is. A kérdés persze nagyon bonyolult, ezért csak egy szempontot szeretnék felvetni. Mind a mai napig nem lehet tudni, hogy kik bombázták Kassát.
Végezetül a Váradi által adott címmel kapcsolatban, én is hadd írjak a múlt árnyairól.
Számomra megdöbbentő, hogy az MSZP mind a mai napig nem tisztázta viszonyát az elődpártjához, a kádári MSZMP-hez. Egykori pártkáderek koszorúznak október 23-án, veszik szájukra Szent István királyunk nevét augusztus 20-án anélkül, hogy a nyilvánosság előtt elszámoltak volna az elmúlt rendszerbeli tevékenységükről. (Nota bene, az MSZP rendszerváltó pártnak tekinti magát, mert kiárusította a közszolgáltató cégeket, a MOL és az OTP részvények jelentős részét, és még ezt-azt (bagóért).)
Számomra megdöbbentő, hogy ennek a pártnak az elitje egy zártkörű rendezvényen egy lendvaiildikós hehehe-n kívül nem tud mit mondani arra, hogy az akkori miniszterelnök kurvaországnak nevezi a hazánkat (és egyben implicit módon beismeri, hogy addigi működése során miniszterelnöki esküjét megszegte).
És számomra megdöbbentő az is, amit Bóthőszöd 2-n hallhatunk, és amelyről Váradi Iván azóta sem mondott semmit sem.
Építsünk végre jövőt, vitassuk meg hazánk elmúlt száz évének történelmét (ez ugyanis nem történt meg), akár veszekedjünk is a történelmi kérdéseken, de hiteles szereplőkkel!
