Köztársasági elnökünk tegnapi nyilatkozatot tett a doktori disszertációja ügyében. Becsületes munkának állította be a javarészt fordításokból összeollózott dolgozatot, és eltökéltnek mutatkozott becsülete és a doktoriját elfogadó személyek becsülete mellett. Ezt bizonyítandó bejelentette, hogy 70 éves fejjel nekilát egy PhD (az egyetem által visszavont doktori fokozatnál eggyel feljebb levő fokozat) megszerzéséért, igazolandó, hogy képes tudományos igényű disszertáció elkészítésére.
A szándék nemes, szívből drukkolok, hogy sikerüljön neki mindez, és egy sikeres fokozatszerzés után akár a népszerűségi listát is vezetheti Scmitt. Van azonban mindennek egy megkerülhetetlen feltétele. Ez pedig az, hogy mindezt előzze meg a köztársasági elnöki posztról való lemondás. Három okot is mondanék minderre:
Szerintem a köztársasági elnöki pozíció egész embert kíván. Megfelelő szintű tudományos munka nem igazán végezhető az elég zsúfolt elnöki protokoll mellett.
Ha Schmitt majdani dolgozatának bírálatában szigorú kritikai elemek szerepelnének, akkor
köztársasági elnökünk renoméja csökkenne, ha viszont nem szerepelnének, akkor sokan gondolnák részrehajlónak a bírálatot, ami úgymond a köztársasági elnöknek szól, és nem egy doktorandusznak a sok közül.
A doktori ügy okozott akkora bizalomvesztést mind idehaza, mind külföldön, ami a köztársasági elnöki teljesítményt végzetesen lerontja.
Nyilvánvalóan a harmadik érv a legjelentősebb, ami miatt a lemondást tartom az egyetlen lehetséges jó megoldásnak. Hadd jegyezzem meg, hogy elméletileg fennállhat annak a lehetősége is, hogy Schmitt a magyar választókhoz fordul, és mi választópolgárok eldöntjük, hogy lehet-e köztársasági elnök, vagy sem. Ez esetben a harmadik érvem természetesen okafogyottá válna, hiszen a többség által adott bizalom felülírna mindenféle bizalomvesztést. Ennek az útja – bár a lehetőséget csak elméletinek tartom – az lenne, hogy Schmitt lemond, a 2/3-os többség bevezetné a közvetlen köztársasági elnök választást, amin, ha úgy gondolja, elindulhat Schmitt is, és ha esetleg befutna, akkor nyilvánvalóan lekerülne a napirendről a doktori ügye.
Ha azonban Schmitt ragaszkodik mandátumának kitöltéséhez, akkor az ellenzék pezsgőt bonthat: az ügyben defenzívába szorítják a kormánypártokat, és ami még nagyobb baj, az egyébként is kiürített demokratikus berendezkedésünk lassan teljesen szétfoszlik. Ilyen erkölcsi tehertételekkel ugyan hogyan akarja a politikai elit a lepusztulóban levő magyar társadalmat megmozdítani?!
