A foci vébé elteltével (és a harmatgyenge NB1 ellkezdődésével), egy focis történettel kezdem mondandómat.
Hajdanában, 1978-ban a futball világbajnokságot Argentína rendezte. Akkor még csak 16 csapat juthatott ki a világbajnokságra, és köztük volt hazánk válogatottja is. A csapatunkban két nemzetközi klasszis is játszott, Nyilasi és Törőcsik. Ennek okán már-már második aranycsapatról sugdostak, nem is teljesen alaptalanul.
Válogatottunk a későbbi győztes (és eleve favoritként emlegetett) házigazdákkal kezdte a csoportkörét. Egy küzdelmes meccset vívott a két csapat, ahol egygólos vereséget szenvedtünk. Alakulhatott volna fordítva is, hiszen egyenrangú ellenfelei voltunk az argentinoknak.
A meccs azonban azért lett emlékezetes, mert a vége felé csapatunk első számú sztárja, Törőcsik, idegileg nem bírta azt, hogy az argentin védők gátlástalanul szabálytalankodtak vele (aminek a bíró részben szemet hunyt), és törlesztett.
Azonnal kiállították (ami a tett sportszerűtlen mivolta miatt jogos volt). Ezek után a csapat másik sztárjában, Nyilasiban ment fel a pumpa. Az ő törlesztése véleményem szerint már nem is az argentin védőknek, hanem a bíró részrehajló ítélkezésének szólt. Ő is mehetett dicstelenül idő előtt az oltözőbe.
A csapat szétesett, elvesztettük a két további csoportmeccsünket is, és a nagy várakozás után leszerepelt a válogatottunk. Ami ez után jött, az a tipikus magyar betegség. Nyilasit és Törőcsiket a sportvezetés bűnbaknak kiáltotta ki, egy évre eltiltották őket a válogatottságtól, és újságíróink még hónapokig rajtuk köszörülték nyelvüket.
Nem nagyon adott senki sem hangot annak, hogy a két bűnbak akkori egyszeri sportszerűtlensége mellett azért korábban csak letett valamit az asztalra. Nota bene, nélkülük valószínűleg ki sem jutottunk volna a világbajnokságra. E bűnbakozás tulajdonképp mind a két focista karrierjét kettétörte.
Nyilasi ugyan még visszaküzdötte magát a nemzetközileg jegyzett játékosok közé (ezüstcipős is lett), de végül is nagy európai csapat helyett csa az Austria Wien-ig jutott el
Törőcsik viszont már nem tudott igazán visszakapaszkodni, és tulajdonképp kettétört a futballkarrierje.
Nyilasi és Törőcsik óta nem volt hozzájuk hasonló tudású magyar focista. Fölösleges meghurcolásuk (egy korrekt büntetés helyett) két akkora tehetségű focistának ártott, amilyenek azóta sincsenek.
A focis történet természetesen hasonlat egy váci vonatkozású eseményhez.
Már több hónapja tudjuk, hogy Tomori független jelöltként ringbe száll a váci polgármesteri címért. Ez szerintem egy rossz döntés tőle, hiszen feltehetően sokkal kevesebb szavazatot szerez, mint a Fidesz-KDNP közös polgármesterjelöltje, tehát győzelmi esélyei nincsenek. Ezzel szemben, Tomori indulása valamennyire javítja Bóth esélyét a polgármester választáson.
Az, a sok helyről hallott vélelem azonban elfogadhatatlan számomra, hogy Tomori Bóth embere volna. Tomori ugyanis szerintem pusztán vissza akar újra jutni a váci politika elitjébe, amit egy egykori Fidesz-KDNP frakcióvezetőtől talán nem kéne zokon venni. Tomorinak természetesen voltak hibái, vannak emberi gyengeségei (amik részben hozzájárultak ahhoz, hogy kiszorult a váci politikai elitből), de azért a teljesség igénye nélkül felsorolnám az érdemeit is mindazok számára, akik a "Bóth embere" címkét akasztják rá.
Tehát Tomori sokat tett azért, hogy a főtéren legalább az üvegházas förmedvényt ne helyezzék el, hallatta a hangját a DDC veszélyeshulladék égetése ügyében. Ezek még önkormányzati képviselősége előtti tettei voltak. A testületben frakcióvezetőként keményen harcolt a mélygarázs megépítése ellen, és a kórházi kiszervezések ellen. Ezek a csatái mind egyértelműen Bóth projektjei ellen irányultak, és azt kell mondjam, hogy ha nem is tökéletesen, de becsülettel vívta meg azokat.
Mostani bűnbaknak való kikiáltása méltatlan. Ha ugyanis minden személyes ambíciót a rövidtávú politikai haszon logikája alapján ítélünk meg, akkor a konzervatív gondolat, a konzervatív eszmeiség teljesen kiüresedik. Pedig hát a politikusnak kéne az eszméért lennie, nem pedig az eszmének a politikusért!
