Mint a helyi sajtó beszámolt róla, a DDC hulladékfeldolgozójában tűz ütött ki.
Meg kell mondjam, nem vagyok elégedett a sajtótudósításokkal. A DDC-ben ugyanis veszélyes hulladékot égetnek. Ilyen esetben elvárható lenne a tájékoztatás arról, hogy mennyi veszélyes anyag került a levegőbe. Megnövekedett-e a város valamely pontján valamely káros anyag koncentrációja? E tájékoztatást mind a sajtó, mind a DDC elmulasztotta.
Van azonban egy másik, politikai vonzata e kis eseménynek. Hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk a 2002-es év végéhez. 2002-ben ugyanis az önkormányzati választáson a váci MSZP tartolt, Bóth nagy fölénnyel nyerte a polgármester-választást, és kényelmes többsége volt a testületben. Nagy meglepetés lehetett számára, hogy nerm sokkal a győzelme után, polgármestersége első közmeghallgatásán a nagy számban megjelent civilek nekimentek, és számonkérték rajta a DDC veszélyeshulladékégetésének hatósági eljárásban képviselt álláspontját.
Bóth gyorsan felmérte a helyzetet, hátraarcot csinált, és kezdeményezett olyan testületi határozatot, amely arról szólt, hogy városunk lakossága nem támogatja a veszélyeshulladékégetést abban a formában, amit a DDC felvázolt.
Mindez persze csak időnyerés céljából történt. Bóth felállított egy bizottságot, hogy az a veszélyeshulladék égetés témájával foglalkozzon. A bizottság meg is alakult, és azon kezdett dolgozni, hogy milyen feltételek mellett valósulhat meg a veszélyeshulladékégetés. Volt ugyan egy kis döccenő, hiszen a bizottságba bekerült Vác egyik (nem sok van) élő lelkiismerete, Cservenák Péter is, aki a bizotság első ülésén szóvátette, hogy az nem a váciak, hanem a DDC érdekei mentén tevékenykedik, és mivel társakat nem talált a bizottságban, úgy döntött, hogy ehhez nem adja nevét, és lemondott. Minderről be is számolt a Váci Polgár aktuális számában. Állításait a bizottság egyik tagja sem cáfolta, és a bizottság szépen ki is dolgozta a DDC veszélyeshulladék égetés megvalósításának feltételeit. (A korrektség miatt tegyük hozzá, hogy azok a feltételek előrelépést jelentettek a DDC eredeti elképzeléséhez képest (viszont én inkább a lelkes helyi civileknek mondanék ezért köszönetet, és nem annak a bizottságnak, amely szenvtelenül (vagy esetleg megkönnyebbülve) vette tudomásul Cservenák távozását. ) )
Végül is Bóth elérte célját, a DDC veszélyeshulladék égetés megvalósult. A váciak többsége ugyan nyilván ellene volt, de hát a mindenkori csendes többség egyrészt nem aktívkodik civil környezetvédőként, másrészt pedig úgy gondolta, hogy a DDC lobbi mind a jobb mind a baloldalt el tudja érni, ha szükséges (és ez utóbbiban van is igazság). Mézesmadzagként a DDC rendbetette a Postaparkot, és szépen beindította a veszélyeshulladék égetést.
Mit is jelent mindez Vácnak? Bóth másik projektje beléptetett minket a Zöld híd nevű hulladékkezelő társaságba. A társaság a korábbi ár többszöröséért veszi át városunk szemetét, majd a veszélyeshulladék egy részét (ami persze nemcsak a miénk, hanem kb. száz telelpülésé) visszaszállítja a DDC-be, hogy ott elégessék. Mi pedig fizetjük a többszörös szemétdíjat, és izgulhatunk, nem lesz-e valamilyen komoly üzemzavar a veszélyeshulladék égetés kapcsán.
Idén októberben újra polgármesterválasztás lesz, amely minden bizonnyal Bóth és Fördős között fog eldőlni. Bár tudjuk, hogy a politika logikája és a közjó logikája gyakran elválik egymástól, azért csak csodálkozzunk rá, hogy a váci baloldal meghatározó pártja még most is olyan ember mellett áll ki, aki egy Postapark felújításáért zöld utat adott a veszélyeshulladék égetés bizniszéhez (gondolom DDC külföldi tulajdonosainak szép profitot termel a veszélyeshulladék égetése), amely kockázatát mi váciak viseljük, és amely profitjának költségéhez szintén mi járulunk hozzá a havi szemétdíjaink formájában.
