A Váci napló internetes lapja szerint felmondott a kórház főigazgatója.
Azt kell mondjam, hogy a váci kórház története akár állatorvosi ló is lehetne. Milliárdos adósságok, politikai csatározások, sikertelen igazgatók, és legfőképp rengeteg homályos dolog. Alig-alig látjuk mi választópolgárok, hogy hogyan kattangat előre a tartozás taxamétere.
Időnként olyan '89-es "elftársak kétszer akkora a magyar államadósság" fílingünk van, és persze olyan dezsavűnk, hogy, most sem lesz olyan vizsgálat, amely pontosan az adófizetők elé tárja a valóságot. Miért keletkezett az adósság? Van-e felelős? Volt-e hanyag kezelés (jujj, de gyáva vagyok, a hűtlen kezelést már fel sem merem vetni...)? És végezetül, ki mekkora politikai felelősséget visel a kórház eladósodásában?
Isten igazából erre az egy utolsó kérdésre tudunk mi választópolgárok hatni. Igenis, a mi passzivitásunk miatt nincsenek a váci botrányoknak politikai felelősei (mert ugye van még mélygarázs ügy deákvári temető ügye és még lehetne továbbiakat is találni.)
Mi is történik a politikai felelősség felevetése ürügyén? Aktuálpolitikai klisék nyomatása a saját szavazóbázisnak, ami néha ugyan mintha megegyezne a politikai felelősség felvetésével, azonban nincs második lépés, mert a politika machiavellista alapon működik, valahogy úgy, mint ahogy Jókai idejében a börze:
"Én nagyon jól tudom, hogy a börzének megvan az a sajátságos szabadalma, hogy itt lehet egymásnak gorombaságokat mondani minden következmény nélkül. Amik itt mondatnak, ajánltatnak, feltételeztetnek, mind nem kerülnek a közönséges társadalmi szabályok mértéke alá. Itt szabad akárkitől megkérdezni: "Hogy adod a becsületedet?", s ha az azt mondja: "Nem eladó!", hát "Ha nem adod: nem adod", itt szabad akárkit megszólítani azzal a felhívással: "Gyerünk, raboljunk ki valakit!", s a megszólított nem haragszik, ha nem kell az ajánlat, legfeljebb azt feleli: "Nincs rá időm!" Itt, ha leszidnak, leköpnek valakit, ha a kalapot beütik a fejébe, az sem szégyen; az ember elfordul, mintha nem hallott volna semmit, letörli a képét, kiegyenesíti a kalapját, s megint fölteszi a fejére, s egy óra múlva karöltve megy ki ellenesével. Senki sem mondja, hogy veszekedtek; csak egy kis "differencia" volt közöttük, s az nagyon "animírozott" hangulatot fejtett ki."
Ha valaki azt mondja, hogy a jelenlegi magyar politika mégsem egészen olyan, mint amilyennek nagy mesemondónk a Fekete gyémántokban a börzét bemutatta, akkor egyetértek vele. Mi ugyanis nemcsak a háttéralkukat nem látjuk, hanem az árfolyamokat sem. Fogalmunk sincs, hogy egy nem elvi alapon történő alku pénzt hoz nekünk, vagy pénzt visz el tőlünk.
Nem követeltük ki magunknak azokat az információkat, amelyeket mondjuk egy svájci polgár begyújthet magának, mielőtt a szokásos negyedéves sok kérdéses (helyi, kanton szintű és országos) népszavazásra elmegy, hogy dönthessen. Ki látott bárminemű részletet is egy kórházigazgatói pályázatból szavazópolgári jogon? Ki az, aki tudja, hogy mi is volt az aktuális nyertes kórházigazgatói program? Miért gondolják sokan (velem együtt), hogy nem mindig a legrátermettebb jelöltből lett a főigazgató? És mi jogon sajátítja ki az aktuálisan regnáló testület a kórházigazgató választást, ha nem akarja a döntésének a politikai felelősségét viselni?
Amit várok - és remélem nem egyedül - hogy lesz végre egy jelentés amely nekünk választópolgároknak szól, tartalmazza a kórház utóbbi néhány évének történéseit (adósság alakulása, patikakiszervezés stb.) , levon belőlük konzekvenciákat, és legfőképp, amelyről a testület név szerint szavaz, azaz véleményt nyilvánít, hogy a jelentéstervezet rizsa, vagy egy korrekt, a választópolgárokat tájékoztatni szándékozó anyag.
A jelentést, és a szavazási jegyzőkönyvet pedig várjuk Vác honlapjára.
