váci közélet

A váci MSZP honlapján megjelent egy Jakabiáda, aminek első két mondata reagálást igényel, ezért idézem őket.

Az első két mondat tehát a következő:

„ A hét vezető híre egyértelműen a köztársasági elnök plágium-botránya (persze nem a Magyar Nemzet, Hír TV, Magyar Hírlap, ECHO TV felületein). A HVG által feltárt eset egy normális országban az érintett közjogi méltóság azonnali lemondását jelentené (ahogy természetesen Gyurcsánynak is le kellett volna mondania 2006 őszén).”

Amivel foglalkozok, az nem a plágium ügy, ott csak fogalmazási pontatlanságot találtam, amitől eltekintve normális ellenzéki reakció. (Hozzáteszem azonban, hogy volt még egy disszertációs politikai ügy, az Horn Gyula kandidátusi disszertációjával volt kapcsolatos, és az ügynek a végállomása az lett, amikor kézen-közön eltűnt Horn kandidátusi disszertációja... Ez utóbbi történet annyiban nem érinti Jakabot, hogy ő akkor még nem volt MSZP tag. (Ezzel szemben, ha már ennyire foglalkoztatják a közszereplők doktori disszertációi, igazán hathatna oda, hogy Bóth és Váradi doktori disszertációjukat megosztanák az interneten a közzel. Nekem biztos sok vidám percet okozna e két disszertáció olvasása, felérne egy Horn Gyula disszertáció olvasásával!))

Ami viszont nagyon nem stimmel, és nagyon szemforgató, az Jakab Gyurcsánnyal kapcsolatos megjegyzése. Kezdjük azzal, hogy mindez már a dátum kapcsán is lelepleződik. Jakab szerint ugyanis Gyurcsánynak a nagy nyilvánosság előtti lebukása után kellett volna csak lemondania. Ez azonban nincs így, hiszen a politikai felelősség már az őszödi beszéd elmondása óta állt. Gyurcsánynak tehát nyilvánvalóan nem 2006 őszén kellett volna távoznia a hatalomból, hanem 2006 májusában. Nem tette meg, ez az ő felelőssége. További felelősségek is adódnak azonban. Az őszödi frakcióülésen résztvevő MSZP-sek ugyanis lemondathatták volna Gyurcsányt, sőt ő maga felvetette távozásának az eshetőségét is. Pontosan idézem az őszödi beszéd erre utaló mondatait: „Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. ”

Nem mondatták le Gyurcsányt, és innen kezdve ezeknek, a helyzetben levő embereknek a demokratikus elkötelezettségét nullára kell értékelni. 2006 ősze is fontos időpont, onnan kezdve ugyanis már a rossz emlékű SZDSZ sem mondhatta, hogy nem volt ott Őszödön. Volt is egy bizalmi szavazás az Országgyűlésben, ahol Közgazdász Doktor Bóth János nem szavazott Gyurcsány menesztése mellett. Jakab akkortájt már a választókerület elnöke volt, és ő sem beszélt arról, hogy Gyurcsánynak menni kéne. Bóth azóta MSZP városi elnök lett, Jakab pedig etikáról ír nagy bölcsességeket. A sikeres Fideszes népszavazáskor is elhangzott egy egzotikus Bóth nyilatkozat Gyurcsányról. További tény, hogy még egy éve sincs annak, hogy Jakab, Közgazdász Doktor Bóth János és Váradi Iván Attila Gyurcsány tavalyi exkluzív, 500 fő számára tartott évértékelőjén vettek részt. Tavaly húsvét fertályán pedig az MSZP frakció az idelátogató Gyurcsány.fórumára invitálta az érdeklődőket. Amikor aztán kiderült, hogy nem Gyurcsány vonal lesz a befutó párton belül, akkor gyorsan hátraarc, beállni a győztes mögé, végül, mikor Gyurcsány távozik a pártból, úgy tenni, mint akik már 2006-ban nem kívánatosnak tekintették Gyurcsány miniszterelnökségét, mindez a váci MSZP jelenlegi vezetését minősíti.

Nem is moralizálok ezen, fölösleges. Közmondásunk szerint ugyanis: "Kutyából nem lesz szalonna."

Foglalkoznék viszont, hogy ugyan mire ez a nagy színeváltozás az MSZP berkeiben Gyurcsánnyal kapcsolatban, mire ez a nyilvánvaló blődli, amit Jakab leírt. Ennek van egy történeti előzménye, amit sokan tudnak, és van egy aktuálpolitikai oka.

Kezdjük a történeti előzménnyel. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor a Fidesz kommunikációja pusztán a gyurcsányozásból állt, nem beszélt az MSZP politikai felelősségéről, és így a Fidesz közeli sajtó is kihagyta ezt a szempontot. A ballib sajtó meg naná, hogy kihagyta az MSZP-SZDSZ politikai felelősségét, mitöbb azzal a dumával, hogy micsoda dolog lenne,

ha az utca írná felül az országgyűlési választásokat, segítette Gyurcsány hatalmon maradását.

Gyurcsány azonban immár más színben fut, és az MSZP megpróbálja a múltjából is kradírozni őt. Az utca is felértékelődőben van, mostanság már nem lenne sok problémája a ballib sajtónak, ha épp az utca buktatná meg a kormányt. Milyen jó kis szimbolika mindehhez, hogy MSZP-sek bejelentik, hogy igazából Gyurcsánynak már a tüntetések kezdetén mennie kellett volna! Így lehet immár orbántakarodjozni, és ráülni a Fidesszel és Orbánnal szemben (nem ok nélkül) kialakuló ellenszenvre! Hogy mindez hiteltelen? Volt erre kiváló közgazdász kandidátusunknak, Horn Gyulának egy kiváló válasza: Na és!

Alig egy hónapja még a görög államcsőd volt az aktuális mumus. Ennek egyik epizódjaként az épp megbukóban levő miniszterelnök, Jeórjiosz Papandreou népszavazásra akarta vinni a soros megszorítások ügyét.

Hogy politikai kalkulációból, vagy hazafiságból kifolyólag próbálkozott, azt nem tudom. A Papandreou család ugyanis Görögország egyik befolyásos családja, akik évtizedeken keresztül tartották a görög baloldalon a kezüket. Felelősségük a görög eladósodásban nem vitatható. Ez a politikai kalkuláció képzetét kelti. Másrészt, teljesen a hazafias vonalat sem zárnám ki, az ottani baloldal ugyanis a pánhellén jelzőt viseli nevében.

A népszavazás híre vagy két napig okozott némi galibát, estek az árfolyamok a tőzsdéken, aztán szépen vissza lett vonva a kezdeményezője által, aki egy időre el is tűntaz európai nagypolitika színéről, miniszterelnöki székét egy ún. eurokratának adta át.

Azóta gavallér Berlusconi milliomos urat is elvitte az eurokraták palotaforradalma. Hogy mindez jót hoz a két mediterrán országnak, vagy sem, azt nem tudom.

Ami biztos, az az, hogy Magyarország hasonló eladósodási, csődközeli problémával küzd, mint Görög és Olaszország, és nálunk is van esély arra, hogy az eurokraták gyámsága alá essünk.

Hogy tisztán láthassunk, vegyük számba mi is vezetett ehhez a helyzethez.

Kezdjük azzal, hogy a Kádár rendszer alatt belemásztunk egy adósságcsapdába. Hogy pontosan hogyan alakult ki az adósság, mire is lettek költve a felvett dollármilliárdok, azt máig nem tudjuk.

Mindenesetre a rendszerváltozás egy politikai konszenzussal bíró panellel kezelte az eladósodás ügyét, hogy tudniillik hazánk gazdasága majd szépen kinövi az eladósodottságunkat, mind ezért pedig nem szükséges adósság könnyítést kérnünk. Nos, a rendszerváltó elit jóslata nem vált valóra. Az adósságunk azóta is növekedésben van, annak ellenére, hogy az akkor majdnem teljes egészében állami kézben levő iparunkat, bankrendszerünket, közüzemi szolgáltatóinkat privatizálták, nagyrészt külföldi kézbe.

Hozzá kell tenni, hogy ez a privatizációnak nevezett tranzakciósereg több százezer munkahelyet szüntetett meg, ami egy végtelenül veszélyes leszakadási folyamatot indított meg. Szerintem ugyanis az a normális, ha valaki huszonéves korára beletanul valamibe, és az akkor szerzett tudása, megspékelve egy-két esetleg szükséges tanfolyammal elégséges ahhoz, hogy nyugdíjas koráig kitartó munkakultúrát, és munkalehetőséget biztosítson. Akiknél ez a folyamat léket kap, azok nagyon nehezen találják meg a helyüket a későbbiekben.

Visszatérve a rendszerváltó elit akkori, be nem vált víziójára, azt kell mondjam, hogy a kérdést újra fel kell tennünk, és végre érdemi válaszokat kapnunk rá. Ami biztos, az az, hogy a

jelenlegi társadalmi struktúrában az adósság visszafizetése lehetetlen.

Ha ezen valaki megbotránkozna, annak három érvet kell végiggondolnia:

1. A rendszerváltozás fantázianevű folyamatban az akkori adósságunk értékét néhányszorosan felülmúló értékű állami vagyon privatizáltatott, és az adósság nemcsak, hogy nem tűnt el, de egy-két rövid időszak kivételével folyamatosan növekedett. Ezek az egyszeri privatizációs tételek immár nem folynak be az államkasszába, Ugyan mi állíthatja meg az adósságspirált?

2. A Fidesz forradalminak, unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikája vállalt merész, nagy lépéseket (a magánnyugdíjpénztárak vagyonának átvétele, bankadók), mindezek azonban csak másfél évre szolgáltattak muníciót. Ez alatt a másfél év alatt semminemű magyar gazdasági csoda megalapozása nem történt meg, és a kormány szégyenszemre visszahívta az IMF-et.

3. Nagy dérrel durral be lett harangozva egy elszámoltatás, kormánybiztos is rendeltetett a feladathoz, de az elszámoltatás gyakorlatilag csak PR szinten megy. Ne legyenek illúzióink,

   Gyurcsány vagy esetleg majd Juhász Ferenc vád alá helyezése alapvetően csak színjáték, az említett urak ügyvédei nyilván bizonyítani fogják, hogy büntetőjogi felelősség nem terheli az említett urakat. Ezzel szemben vegyük szemügyre például Vác ügyeit. Az elszámoltatási biztos úr ugyan miért nem foglalkozik mondjuk a váci kórház kétmilliárdos adósságával? Két ok lehet erre: vagy nem akar efféle helyi ügyekbe belebonyolódni, vagy pedig nincs apparátusa ahhoz, hogy elvégezze a szükséges átvilágításokat. Mindkét lehetőség mögött a politikai akarat hiányát látom a valódi elszámoltatás tekintetében. Miről beszélünk?!

A kormány mentségére szóljon, hogy az EU több országát is megfertőzte az adósságválság. Volt is egy nagy EU tanácskozás, ahol az Euró válságra dolgoztak ki egy megoldási javaslatot. Sajnos a magyar álláspont nem öregbítette hazánk nemzetközi tekintélyét.

Messze nem világos, hogy mi lenne a nemzeti érdek, csatlakozni a megállapodáshoz, vagy Miniangliát játszani. Az ellenzéki pártok nem hazudtolták meg magukat, a Jobbik népszavazást szeretne róla (igazuk van), a többiek a szokásos dumájukat hozták, Orbán pedig cselez. Lehet, hogy a megbeszéljük az országgyűlésben nevű időhúzó rizsája bejön az európai színtéren, mert egyáltalán nem biztos, hogy így fog kinézni a majdani paktum, ha lesz egyáltalában. A probléma csak az, hogy az sincs kizárva, hogy nincs játéktér: valamikor igent vagy nemet kell mondania. Ez esetben viszont rossz tapasztalatunk van. Láttuk már, hogyan vezetett a verbális szabadságharc az

IMF karjaiba. Mindenesetre magyar emberként gyalázatosnak tartanám, ha Orbánék, akárcsak a valutaalappal kapcsolatban, néhány hónapos verbális szabadságharc után, alkalmasint rosszabb kondíciókkal csatlakoznának a paktumhoz.

Ugyanez a véleményem az IMF tárgyalások megszakadásával kapcsolatban. Azt gondolom ugyanis, hogy Rehn úrnak nem volt oka valótlant állítania, neki nem kell belföldi fogyasztásra valót nyilatkoznia.

Vegyük észre, hogy a magyar demokrácia csődbe jutott. Idióta politikai kliséket mondanak többnyire egyetemet végzett politikusaink, amelyekre ellenlábasaik hasonlóan idiótaságokkal reagálnak, a médiában dolgozó újságírók pedig ízlésüknek, vagy megélhetésüknek megfelelően

visszhangozzák azt a sok ökörséget, amit a politikusok összezagyválnak.

Ezzel szemben, mint írtam, a politikai eleit első számú feladata a teljes körű nemzeti leltár megvalósítása lenne.

Ami az európai paktum, és az IMF ügyet illeti, ott egészen világos, mit is takarna a leltár. A kérdés, mint írtam, az, hogy belátható időn belül kifizethető-e a nemzeti adósságunk vagy sem.

Ha a válasz igen, akkor szigorú, de élhető kereteket kell kialakítani hozzá, ami, mint már megállapítottam, a jelenlegi struktúra átszabását kell, hogy jelentse. Mindehhez hozzátartozik az eladósodás felelőseinek megnevezése. Ha a szokásos bokrosi duma lenne a válasz, hogy tudniillik az eladósodás a jólétre ment el, akkor azt is meg kell válaszolni, hogy kinek a jólétére. Én ugyanis azt gondolom, hogy egy megszorítás ugyan nem az ördögtől való, de egyrészt meg kell maradni egy szociális és egy kulturális minimumnak, másrészt nem azt gondolom, hogy az állampolgári jogon

járó, közpénzen finanszírozott szociális, egészségügyi és kulturális szolgáltatás generálta az eladósodást.

Ha a válasz az, hogy az adósság nem fizethető vissza belátható időn belül, akkor a további sunyi adósság továbbgörgető mechanizmusnak véget kell vetni és mielőbb adósságkönnyítésért folyamodni. Ha mindez EU gyámságot hoz, akkor azt hoz, de, legyen világos, jobban járunk, ha most X milliárd Euró adóssággal jelentünk unalmast, mint mondjuk 8 év múlva 3X

milliárd Euró adóssággal. Szükséges ez esetben megállapítani, melyik évtől tekinthető visszafizethetetlennek az adósság, és annak felelőseit megnevezni, akik cinikusan továbbgörgették az adósságot annak visszafizethetetlenségével mit sem törődve.

Végezetül minden közéletben szerepet játszó embernek különösképp ajánlom, talán lesz, aki megérti:

„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.”
 

Az előző bejegyzésemben leírtam azt, amit hazánk számára a legfontosabbnak tartok, az átfogó nemzeti leltár elkészítését. Ebből következik, hogy a közszereplők működését aszerint kell megítélnem, hogy előreviszik-e a nemzeti leltár ügyét, vagy a politikai gagyit képviselik. Azt kell mondjam, hogy előrevivő politikai szándékot alig látok, politikai gagyit annál többet.

E napi rutin példáját adta Váradi Iván Attila legújabb történelmi ámokfutásával ami az elmúlt rendszer Horthy képét vázolta amely a „Horthy fasizmus” „utolsó csatlós” stb panelek világát idézte. E célból Váradi előszedett egy levelet, amit Horthy írt Hitlernek, és amelyben antiszemita mondatokon túl szerepelt az is, hogy a zsidók deportálása is megkezdődik, amint a körülmények mindehhez kialakulnak. Ami miatt demagógia volt ezt a levelet idézni, az három jelentős körülmény elhallgatása.

Az egyik az, hogy az inkriminált levél válasz volt Hitler fenyegetőzésére, melyben számon kéri Horthyn, hogy miért szabotálja a zsidók deportálását, és azt, hogy a térségben a Magyar Királyságban él legszabadabban a zsidóság.

A másik az, hogy Hitler fenyegetőzése nem volt üres, hiszen az ország német megszállása valós veszély volt, olyannyira, hogy az végül 1944. márciusában megvalósult. A tömeges deportálás pedig ezután indult meg, ami azt mutatja, hogy Horthy szabotálni szerette volna a deportálásokat.

A harmadik körülmény az volt, hogy akkor talán még a zsidó vezetőknek sem volt tudomásuk arról, hogy mi lesz a deportáltak sorsa. (Itt most épp a Váradi által pozitív példaként említett Kasztner Rezsővel kapcsolatos polémiára utalnék ). Ezzel kapcsolatban még érdemes Koszorús Ferenc szerepét is feleleveníteni. Nem Horthy ellenében cselekedett...

Kérdem én, tényleg jobb lett volna a katonai kiszolgáltatottságunkban határozottabb hangot megütni? Én azt gondolom, hogy minden nap, amelyet német megszállás nélkül vészeltünk át, emberéleteket jelentett.

Ír még Váradi a világháborúba lépésünkről is. A kérdés persze nagyon bonyolult, ezért csak egy szempontot szeretnék felvetni. Mind a mai napig nem lehet tudni, hogy kik bombázták Kassát.

Végezetül a Váradi által adott címmel kapcsolatban, én is hadd írjak a múlt árnyairól.

Számomra megdöbbentő, hogy az MSZP mind a mai napig nem tisztázta viszonyát az elődpártjához, a kádári MSZMP-hez. Egykori pártkáderek koszorúznak október 23-án, veszik szájukra Szent István királyunk nevét augusztus 20-án anélkül, hogy a nyilvánosság előtt elszámoltak volna az elmúlt rendszerbeli tevékenységükről. (Nota bene, az MSZP rendszerváltó pártnak tekinti magát, mert kiárusította a közszolgáltató cégeket, a MOL és az OTP részvények jelentős részét, és még ezt-azt (bagóért).)

Számomra megdöbbentő, hogy ennek a pártnak az elitje egy zártkörű rendezvényen egy lendvaiildikós hehehe-n kívül nem tud mit mondani arra, hogy az akkori miniszterelnök kurvaországnak nevezi a hazánkat (és egyben implicit módon beismeri, hogy addigi működése során miniszterelnöki esküjét megszegte).

És számomra megdöbbentő az is, amit Bóthőszöd 2-n hallhatunk, és amelyről Váradi Iván azóta sem mondott semmit sem.

Építsünk végre jövőt, vitassuk meg hazánk elmúlt száz évének történelmét (ez ugyanis nem történt meg), akár veszekedjünk is a történelmi kérdéseken, de hiteles szereplőkkel!

Érdekes, Vácot érintő témában találtam két helyi politikai szereplő megnyilvánulását.  A téma az M2 régóta tervezett bővítése, amit már régóta ígérget a mindenkori hatalom.

Az egyik megnyilvánulás országgyűlési képviselőnké, aki azonnali kérdést  nyújtott be az ügyben.  Sajnálattal kell megállapítsam, hogy képviselőnk bizony nem volt korrekt és csak a hurráhajráelőre,2014-benmegépítjükhaazEUisúgygondolja kommunikációt vállalja fel. Egy képviselőnek ugyanis, ha egy ügyben megszólal, akkor kell vállalnia a kellmetlen részleteket is. Mik is a kellemetlen részletek?

 1. Az eredeti tervben szereplő sződligeti csomópont minden bizonnyal kimaradt az aktuális tervből.Mindezt implicit módon az államtitkári válasz is tartalmazta.

2. A kétsávos autóút minden bizonnyal fizetőssé válik a személygépkocsik számára is.

Egyszerűen nevetséges, hogy egy Sződligeten lakó képviselő nem mer rákérdezni településének az érdekében (megj. az új sződligeti csomópont Vácnak is jól jött volna). Azt pedig buta stratégiának tartom, hogy ha valaki nem vállalja be azt, hogy egy  fejlesztésnek lesznek vesztesei is (esetünkben azok az autósok, akik eddig nem vásároltak éves autópálya matricát). 

A valamit valamiért elv ki nem mondása rossz stratégia.Miért nem lehet korrekten elmondani a helyzetet, hogy bővítik az M2-t, de ezzel az is jár majd, hogy a személygépkocsik is fizetnek használati díjat?

Nézzük most meg a másik oldalt, mit is mond erre Közgazdász Doktor Bóth János. Egyrészt feltárja az elhallgatott igazság felét. Szót emel az elmaradni tűnő sződligeti csomópontról. Ez rendben is van, de a körítés ezzel kapcsolatban nem mondható korrektnek. Mi  is fáj Közgazdász Doktor  Bóth Jánosnak? Hát az, hogy a váci híd tervezett M2-re csatlakozása  esett kútba.

Kérdezem én, hogy hol a váci híd. Attól, hogy néhány éve néhány millióért papíron meg lett az objektum tervezve,  a váci híd  még nem egy létező objektum, és minden valószínűség szerint az elkövetkező tíz évben semmi racionalitása nincs a megépülésének. 

Bevallom, számomra messze nem is a legfőbb váci álom a híd megépülése. Számomra  fontosabb lenne, hogy új munkahelyek létesüljenek Vácon, fontosabb lenne Naszály tájrehabilitációja, fontosabb lenne a lakótelepi szlömösödések megállítása. Ezekhez képest a váci híd egy presztízsberuházás, amely  Vác déli csücskét a Szentendrei sziget egy lakatlan, infrastruktúra nélküli területével kötné össze, minden bizonnyal ingatlanberuházási célokkal. Szükségességét azzal próbálták indokolni, hogy ezzel alternatíva alakulna ki a Duna másik oldalán levő Leányfalu és Tahitótfalu Budapestről való megközelítésére. Ha mindebbe belegondolunk, láthatjuk, hogy a híd csak szlogenként szólna Vácról, sok pénzbe kerülne, amit sokkal jobb váci célokra is el lehetne költeni.

Van azonban egy gyanúm Közgazdász Doktor Bóth János eszmefuttatásával kapcsolatban. Véleményem szerint mindez arra volt jó, hogy a gazdasági realitások alapján a távoli ködbe vesző váci híd meg nem épülését a sződligeti csomópont elmaradásával magyarázza KDBJ (Közgazdász Doktor Bóth János). Valójában ez éppoly őszintétlen, mint Bábiné azonnali kérdése. Ha ugyanis Róbert bácsi, az EU, a Kínai Népköztársaság, vagy egy milliárdos földönkívüli épp a váci hidat szeretné megépíteni, akkor a költségnek elenyésző hányadából  meg lehetne valósítani hozzá egy M2-re felvivő csomópontot.  

Hozzáteszem, Közgazdász Doktor Bóth János választási ígéretként már 2010-re megígérte az M2 bővítését. Ebből semmi sem lett . Miért  kéne komolyan vennünk a váci híddal kapcsolatos állításait. 

Hogy lássunk egy MSZP halandzsát, Jakab itt magyarázta KDBJ választási ígéretének  be nem tartását, azaz az M2 bővítésének elmaradását. Tehát Jakab szerint  KDBJ nem felelős választási ígérete be nem tartásáért. Jakab szerint a válság felelős.  Mielőtt ezt elhinnénk, gondoljunk bele: a válság 2008 nyarán kezdődött. Ha az akadályozta volna meg az M2 bővítését, akkor már előrehaladott állapotban lettek volna a bővítés engedélyezési eljárásai. Nem voltak.

Vegyük észre a Fidesz és az MSZP közös nevezőjét, az őszintétlenséget. Vegyük továbbá észre az őszintétlenség mögött meghúzódó gagyi politikai kommunikációt. A rendszerváltás óta pozícióban levő politikai elit ugyanis semmiféle koncepciót nem tett le az asztalra, ezzel szemben a hatalmi logika a rövidtávú politikai haszon elvén működik. A megvédjükazembereket szlogen alapjában véve éppoly üres, és hamis, mint a megvédjükakaköztársaságot. 

Ez a gagyi politizálás a rendszerváltozástól kezdve jellemző, és ennek eredményeként a mindenkor hatalmon levő csapat a magyar társadalom egyetlen lényeges problémáját sem oldotta meg, mi több, ők maguk generáltak további lényeges problémákat.

Ez az igazság lassacskán tudatosul a szavazópolgárokban, és hatására kialakult a politikai apátia. Azt kell mondjam, hogy nagyon veszélyes következményei lehet mindennek, még rosszabb, mint a jelenleg futó politikai gagyinak. A politikai apátiának ugyanis lassacskán jönnek elő a haszonélvezői. Első fecske a Lehet Más a Politika nevű újgagyi formáció, de jönnek már nemteccikarencerék  kendermagos (drogliberalizációs csapat) szónokukkal , jönnek  negyedikköztársaságék a még újabb gagyival, a valódi társadalmi problémákra fittyet hányva.

Nagy bajok elé néz hazánk, ha nem lesz változás. Változásnak pedig szerintem két fronton  kell bekövetkeznie.

1. A magyar írástudóknak végre el kéne szánni magukat arra, hogy leltárba vegyék a rendszerváltás bő húsz esztendejét. Teljes körű leltárra van szükség, privatizációs, politikai, szociális és kulturális leltárra.

2. A választópolgárok tömegeinek pedig végre rá kéne jönniük, hogy ez a magyar közéletnek nevezett reality show egy nagy humbug, és minden olyan szereplőjét vissza kell utasítaniuk, aki nem az ő konkrét személyes problémájukat akarja megoldani. A gagyi, az újgagyi és a mégújabb gagyi ugyanis csak tagadásról szól, de egyetlen érdemi problémára sem vázol fel megoldást.

Sajnos atomizálódik a társadalmunk, nem működik benne jól a szolidaritás. A szociális szempontból adott pénzekre, kedvezményekre az arra nem rászorulók jelentős része nem úgy tekint, mint az alapszintű szociális háló egy elemére, hanem mint lumpen elemek támogatására.

Szerintem vannak nem kevesen a szegénységükkel tisztességben küzdő emberek, és vannak akik viszont magukba nézhetnének (egyéb iránt jó, ha mindenki időnként magába néz, társadalmi státusától függetlenül...).

A szolidaritásról írtam a bevezetőben, megjegyezve, hogy az elég kis mértékű, véleményem szerint. Álláspontomat igazolja a következő hír is, amelyben az egyik széles körben elterjedt antiszociális magatartásról, a szemetelésről van szó. 

Tudjuk, mekkora feszültséget keltett a szemétdíj bevezetése. Tudjuk, hogy milyen sokba kerül mostanság a szemét elszállítása Vácnak. Tudjuk azt is, hogy van, aki  szociális alapon mentesül a szemétdíj megfizetésétől, tehát az ő szemetét a köz pénzén viszik el. Sokan vannak, akik viszont fizetik a számukra igenis jelentős szemétdíjat, mert nem jogosultak szociális támogatásra. Azt lehet mondani, hogy ez az alsó középréteg fizet legtöbbet az alapszintű szociális hálóért, hiszen nekik sem igazán van már tartalékuk. 

A társadalmi szolidaritás jegyében az a javaslatom, hogy aki durva közterület vétséget követ el, az az esedékes bírság mellet, vagy helyett mondjuk öt évig semmilyen szociális kedvezményt ne kaphasson a szemétdíjából. Javaslatom ugyan nem teljesen igazságos a tekintetben, hogy az antiszociálisan viselkedők közül csak a rossz szociális helyzetben levőkre vonatkozik, mégis úgy gondolom, hogy a szociális támogatásra jogosultak nagy többségének semmi baja nem lenne vele.

Az MSZP honlapján megjelent közgazdász Doktor Bóth János  legújabb interpellációja, amelyben nekiment a kórház főigazgatójának. Különösen egzotikus volt az interpelláció következő mondata: "Döbbenetes volt a labor működésének ”előre nem jelzett„ leállása, s ennek okáról miért az MTI-től értesülhetett a váci polgár?"

Emlékeztetnék arra a bejegyzésemre, amelyben kifejtettem, hogy a labor kiszervezésének első számú felelőse közgazdász Doktor Bóth János volt. A labor leállásának pedig épp e felelőtlen kiszervezés volt az oka, nem pedig a főigazgató. Az én javaslatom ez volt, hogy a kiszervezést jogilag megalapozó szerződést át kell tekinteni, és lehetőség szerint a rendkívüli felmondással kell élni.  

Közgazdász Doktor Bóth János szerint azonban a legnagyobb probléma a főigazgató személye (Aki egyik egyébként első nyilatkozatában alaposan megkritizálta az ominózus kiszervezést...).

A mostani testületi ülésen aztán meg is vonták a bizalmat a kórház főigazgatójától. Hogy ez a döntés jó volt-e vagy sem, azt nem tudom. Azt azonban feltétlenül pótcselekvésnek tartom, hogy a kórházzal kapcsolatos legnagyobb botrány, a labor működésének leállása ügyében nem vették elő a Pharmadose-zal kötött szerződést. Én ugyanis az efféle Pharmadose típusú szerződésektől és aláíróiktól vontam meg a bizalmamat, mégpedig véglegesen.

A mai nap legfontosabb bejelentése minden bizonnyal a Fidesz frakció svájci frank alapú hitelekkel kapcsolatos sajtótájékoztatóján hangzott el.

Mit mondjak, a Fidesz frakció javaslata rendkívül kockázatos. Nagyon nehéz kihátrálni a javaslat mögül, főleg az azt követő forintgyengülés után. Nagyon nehéz megvalósítani a javaslatot, nyilvánvalóan felmerülnek erős közgazdasági és erős jogi aggályok.az elképzeléssel kapcsolatban.

Ami biztos, az az, hogy a Lázár által bejelentett elképzelésnek minden szíjjártópéteres dumával szemben lenne társadalmi ára. Az is biztos, hogy a bejelentés ugyan nagy mennyiségű pénzvonzattal bír, de az eladósodottak nagy részének nem kínál alternatívát. Az is biztos, hogy az efféle ötletelések -- akár megvalósulnak, akár nem -- nem a korábbi bejegyzésemben javasolt párbeszéd logikája szerinti politizálást jelentik.

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy az előző ciklusban Közgazdász Doktor Bóth János polgármesterként erőteljesen nyomult a kórház gyógyszerellátásának a kiszervezéséért ami végül is megvalósult a Pharmadose-zal kötött szerződés keretében. Közgazdász Doktor Bóth Jánosnak a kiszervezést támogató mondataival erősen szemben állt a jelenlegi kórházigazgató véleménye. 

A bejegyzésem óta két jelentős fejlemény történt. Az egyik a kórházi patikában lezajlott sztrájk. Félreértés ne essék, nem fizetésemelésért, hanem a megszolgált bérük megkapásáért sztrájkoltak a patikusok. A másik hír minapi. Eszerint késedelmes fizetés miatt néhány napig nem volt vérvétel a szakrendelőben. A kórházi fekvőbetegek vérvétele ezalatt is folyt.

A Pharmadose-zal kötött szerződés itt tekinthető meg. Szerintem eljött annak az ideje, hogy jogászok megvizsgálják, hogy a szerződés  2.10-es és a 2.11 14,1 és 14.2-es pontjai alapján élhet-e a város a rendkívüli felmondási lehetőségével.

Két lehetőség van. Amennyiben jogszerűen élhetünk a rendkívüli felmondás lehetőségével, akkor ezt meg kell tenni, hiszen egyrészt az intézmény vezetője maga is rossznak mondta a szerződést, másrészt pedig a kórházi működés döccenői nem pusztán múló kellemetlenségek, hanem azokon egészségünk múlik. 

Amennyiben nem élhetünk a rendkívüli felmondás lehetőségével, akkor pedig meg kell keresni a felelősöket azért, hogy ilyen szerződést írt alá a város. Nyilvánosságra kell hozni a szakbizottsági és a plenáris ülések patikakiszervezéssel kapcsolatos jegyzőkönyv-részleteit. Egy dolog azonban azt hiszem nem vitatható: A Pharmadose -zal kötött szerződésért a politikai felelősséget elsősorban Közgazdász Doktor Bóth János viseli.   

Országos üggyé vált a napokban a svájci frank szárnyalása.A Medgyessy- Gyurcsány éra egyik öröksége ugyanis az a gazdaságpolitikai hülyeség volt, hogy emberek, cégek tömege svájci frank alapú hitelt vett fel. A svájci frank hitelek aránya a többi fizetőeszközbeli hitel arányához képest Európában csak Svájcban nagyobb, noha Svájc gazdaságilag messze nem annyira jelentékeny partnerünk, mint mondjuk a vele szomszédos Ausztriának. 

A megoldást persze követelik ellenzéki részről. Mostanában az MSZP is igen hangos svájci frank ügyben, és oktatja ki a Fideszt. Ha nem ők lennének a helyzet első számú okozói, akkor egyik-másik kritikájukban még igazuk is lenne. 

A Fidesz legnagyobb hibájának én a mismásolást tartom. Igenis be kell vallaniuk, hogy nem tudnak mindenki számára üdvözítő és méltó megoldást találni. A problémához ugyanis nincs igazságos megoldás. Van ugyanis egy csomó reménytelen helyzetbe került eladósodott ember. Rajtuk érdemileg, véglegesen, csak közpénzből lehet segíteni. Van aztán egy csomó ember, aki pedig nem vett fel svájci frank alapú hitelt, és azon háborog, hogy miért az "úgymond felelőtlen emberek problémáját oldják meg közpénzből".

Nyilvánvalóan nem lehet minden egyes esetet igazságosan megítélni, az emberi történetek végtelenül bonyolultak. A svájci frank alapú hitelek rendezésébe pumpálandó közpénzek témájában tehát társadalmi konszenzus nem fog születni. Szerintem viszont egy hiteles párbeszéddel legalább társadlmi tolerancia születhetne svájci frankban eladósodottak megsegítésében való kormányzati szerepvállalás ügyében. Társadalmi toleranciára pedig nagy szüksége lenne hazánknak.

Talán leginkább arra.     

Az előző bejegyzésben már hivatkoztam a váci MSZP elnökségének nyilatkozatával. Akkor ígéretet tettem arra, hogy a mélygarázsról szóló véleményemet követi a szemétdíjról szóló bejegyzés.

Az MSZP álláspontja röviden a következő:

1. „A választási kampányban Fördős úr zsoldosai, egymást túllicitálva lihegték minden váci polgárfülébe, hogy Bóth a szemétdíj bevezetésére készül.” (Ennek  a mondatnak a költőisége annyira megragadott, hogy szokásomtól eltérően szó szerint idéztem.)
2. Bóthnak sohasem volt szándéka bevezetni a szemétdíjat.
3. Most viszont a Fördős-Pető féle városvezetés bevezeti a szemétdíjat.

Először reagálnék az 1. pontra. Bóth youtube-os felvétele a választás előtt néhány nappal lett felrakva, és a hanganyag alapján bizony az ember valószínűsítheti, hogy Bóth valós lehetőségnek tartotta a szemétdíj bevezetését. Ennek a youtube-os anyagnak a szemétdíjas része nem volt különösképp kihangsúlyozva a kampányban. Egyébiránt a nyilvánosság előtt Pető sokkal inkább nekiment Bóthnak a felvétel okán, mint Fördős. Persze lehet, hogy Fördős azért maradt annyira csendben, mert zsoldosai lihegésére bízta a dolgot. Hozzám sajnos nem jutott el egyetlen egy zsoldos sem, pedig a szoci suttogó propaganda mellett szívesen hallgatnám én a zsoldos lihegést is. (Mondjuk sztereóban: bal füllel a szoci suttogást, jobbal pedig a zsoldos lihegést.)

Reagálok a 2. pontra. Mivel az MSZP városi elnöksége nem azonos Bóth-tal, tudtommal gondolatolvasó, és gondolatarchiváló készülékkel sem rendelkeznek, ezért nem képesek eldönteni, hogy Bóth akart-e szemétdíjat bevezetni, vagy sem, így tehát kijelentésük értelmetlen. Legalábbis első olvasatban. Ha azonban az ember szemügyre veszi a hazai politika médiaterét, akkor sok efféle értelem nélkül való kijelentést hall, amelyek értelmét nem a formális logika mentén kell keresnünk, hanem a politikai harc logikájának mentén.

E politikai harc logikája szerint már lehet értelme a kijelentésnek. Szerintem ugyanis, mint már írtam,  Bóth nagyon is valós lehetőségnek tartotta a szemétdíj bevezetését, a youtube-os felvétel is erre utal. Lehet, hogy ez ügyben már tárgyalt is illetékesekkel, így aztán kínos lenne neki kijelenteni valamit, ami nemcsak hogy nem igaz, de sokan tudják is, hogy nem igaz. Ha viszont nem ő mondja ezt, akkor van esély arra, hogy elhintve legyen az a mítosz, hogy Bóth-tal nem lett volna szemétdíj, és mégsem kerül Bóth kínos helyzetbe.

A youtube-os felvétel szemétdíjas részén túl van még egy ok, ami miatt azt kell gondoljam, hogy Bóth kalkulált azzal, hogy szemétdíjat vezet be. Vác város ugyanis már régesrégen csatlakozott a Zöld Híd programhoz, amely a szemételhelyezésünket volt hivatva megoldani. E programban Bóth éppenséggel társelnöki pozíciót visellt. Információ innen. A majdani szemét elhelyezési és feldolgozási árképlet nyilván ismert volt előtte, akárcsak a város várható financiális helyzete. Ezekből pedig vagy a szemétdíj bevezetése, vagy a város eladósodása következik.

A korrektség kedvéért azt kell mondjam, hogy szerintem Fördős is tudta mindezeket. Ha tehát szavazópolgárként Bóth-tól számon kérjük, hogy nem beszélt szemétdíjról a választási kampányban, azt ugyanúgy kell, Fördősön is számon kérnünk, és fordítva. (Petővel kapcsolatban nem tudom mi a helyzet, ő egy pár hónap alatt felépített jelölt volt kevés bennfentességgel, így információi jó részét feltehetően a Fidesztől fentről kapta, és hogy azok mennyire voltak pontosak, nem tudom megítélni.)

A szemétdíjjal kapcsolatban megjelent egyébként a Dunakanyar Régió július 7-i számának a 4. oldalán egy hosszú Fördős nyilatkozat, és alapvetően azt az okfejtést írta le, mint én feljebb (mármint a drága elhelyezséi költséget és a város nehéz pénzügyi helyzetét). Volt azonban benne két meglepő tényállítás is. Az egyik  szerint Dunakeszire lényegesen olcsóbb volt vinni Vác szemetét, mint abba a lerakóba, amit közvetve a városunk 105 másik településsel együtt üzemeltet. Akkor kérdezem mi haszna van Vácnak ebből a Zöld Híd programból?!

A másik az, hogy a lerakó bevezető árát idén januártól 70 %-kal emelte meg. A problémám e második állítással kapcsolatban (a 70% horribilis mivoltán túl) az, hogy tudtommal non-profit társaság végzi a hulladékkezelést, ekként a bevezető ár fogalma nonszensz.

Mindezek alapján várom – és gondolom nem egyedül – hogy az Ökörtelek-völgyi hulladéklerakó 17000 Ft/tonna elhelyezési költségének megkapjuk egy áttekinthető levezetését.

És akkor hadd írjak két kérdést is ez ügyben, amelyekre választ kapnánk, ha látnánk az elhelyezési költségkalkulációt.

1. Az Ökörtelek-völgyi komplexumban egyben oktatási centrum is van. Ugye nem a mi szemétdíjunkból finanszírozzák a működését? Én ugyan szeretem a környezetemet, mi több egy bejegyzésemben  bejelentettem, hogy magam kívánom fizetni a szemetem elvitelének, feldolgozásának és lerakásának költségeit. Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy szemétdíjak oktatási centrumba csordogáljanak.
2. Tartalmaz-e a 17000 Ft/tonna   amortizációt, vagy sem? Amennyiben tartalmaz, akkor mennyit mire és mi alapján.  

Van azonban egy nagy gyanúm: Lehet, hogy a Zöld Híd program kutathatatlan és  kritizálhatatlan, hiszen jó néhány tízezer háztartástól csatornáztat pénzt kifelé. Mindenesetre Zöld Hídék nem tájékoztattak bennünket, hogy mire föl ilyen nagy a tarifájuk, váci képviselőink pedig nem jelentkeztek ilyen igénnyel Zöld Hídék felé. Én viszont azt gondolom, hogy mind a Fidesz-KDNP koalíciónak, mind az ellenzéki pártoknak elsősorban a Zöld Híd programhoz  való viszonyukat kéne tisztáznia. 

A váci MSZP honlapján megjelent egy politikai nyilatkozat a párt városi elnökségétől, amit két, a várost  foglalkoztató ügy szocialista szemüveges leírásával illusztráltak . Mindkét ügy jellemzője, hogy előzményei az előző ciklusba, Bóth polgármesterkedésének időszakára  nyúlnak vissza, így aztán a jelenlegi városvezetés bírálatán túl számot kell vetniük Bóth és az MSZP egykori városlásával.

Ez a számvetés nem sikeredett valami korrektre. Ebben a bejegyzésben én a mélygarázs történetét írom meg, dokumentálva álláspontomat (már úgyis régóta ígértem), a szemétdíj története a következő bejegyzés témája lesz.

Tehát az MSZP városi elnökségének álláspontja szerint a mélygarázs projekt sikertörténetnek indult, hiszen maga Közgazdász Doktor Bóth János írta alá a szerződését. A történet azért nem lett sikeres, mert Ferjancsics csapatával pártot ütött, és onnan kezdve a jobboldal lerombolta a mélygarázs  sikertörténetét..

Az MSZP álláspontjának a sarkallatos pontjai tehát a következők:

1. Közgazdász Doktor Bóth János
2. Sikertörténet
3. Bóth minden tekintetben törvényesen járt el
4. Pártütő Ferjancsics
5. A jobboldal megakadályozta a közútkezelői hozzájárulás megadását

 Hadd kezdjem az 1. ponttal. Azt nem tudom érvként elfogadni, hogy egy szerződés azért jó, mert egy közgazdász írta alá. Vegyük már észre, hogy az ország nyomorúságos állapotában hatalmas a felelőssége az elmúlt 30-40 évben pozícióba került Közgazdász Doktoroknak. Nem akarok demagóg lenni, nem akarok közgazdász-ellenes álláspontot kifejteni, hiszen vannak okos, tisztességes közgazdászok, és azt sem állítom, hogy a közgazdászok tehetsége azon múlna, hogy jobboldaliak, vagy baloldaliak volnának.

Az azonban tény, hogy Magyarország a hetvenes évek elején nem volt eladósodva, a gazdaságát szinte csak állami tulajdonú cégek alkották. Azóta az állami vállalatokat, gyárakat, bankokat elprivatizálták, és a gatyánkig el vagyunk adósodva. Ebben a történetben a közgazdász elit nyilvánvalóan felelős, és ez még a rendszerváltozás előtti időszakra is vonatkozik.

Hadd tegyem mindehhez hozzá, hogy Bóth nem győzött meg arról, hogy nagy közgazdasági tudása lenne. Ha belegondolok az elmúlt ciklus Bóth-Fördős vagy Bóth-Tomori vitáiba, azokban Bóth közgazdasági tudása annyiban merült ki, hogy vitapartnereit helyreigazította a pontatlan közgazdasági fogalmak alkalmazásakor. Ezekben persze igaza volt, csak hát például az hogy valami kiszervezés és nem privatizáció, az nem válasz a felmerült kritikákra. Márpedig Bóth hajlamos a vele egyet nem értőket ilyen reakciókkal kioktatni, az érdemi válaszokat pedig  kihagyni. (Itt jegyzem meg, hogy minden bizonnyal én is fogok pontatlan közgazdasági fogalmakat használni egyrészt közgazdasági képzetlenségem miatt, másrészt, mert, ahogy látom, a szabatos fogalmak alkalmazása (Pl. pénzügyi garancia a bérbeadónak a hiteltörlesztés részleteinek a mélygarázs bevételeiből való kifizetésére helyett a nem teljesen szabatos „visszabérlés” formulát alkalmazom majd.)  olvashatatlanná tenné a szöveget.) Ezért aztán arra hívnám fel a váci MSZP-sek figyelmét, hogy ne maradjanak meg a definíciók szintjén, minden konkrét ügyben az a marha egyszerűen feltehető kérdés van, hogy jó-e mindez Vácnak vagy sem. 

Ami a 4. pontot illeti, az a szocialista párt és Ferjancsics ügye, azzal csak egy szempontból kell foglalkozni. Szerintem ugyanis egy-egy ügy megítélésében helytelen érvként tekinteni arra, hogy az ügyben ki képviseli az adott álláspontot. Tehát ne legyen érv az, hogy a jobboldal mélygarázs ügyben tett lépései azért nem lehetnek jók, mert Ferjancsics támogatta azokat. (Én magam is igyekszem példát mutatni, hiszen amikor az általam nem igazán kedvelt Bóth álláspontját elfogadom egy részkérdésben, akkor bevállalom annak leírását, hogy a részkérdésben  osztom az álláspontját.)  

Nézzük tehát a mélygarázzsal kapcsolatban megjelent írások rengetegéből azokat, amelyek – véleményem szerint – tartalmazzák a történet érdemi részét. Kezdeném ezzel:

Ebben a cikkben a következő tényállítások szerepelnek:

1. Bóth pályáztatás és a képviselő-testület tudta nélkül szerződést kötött a beruházásra a Váci Központi Parkoló és Beruházó Kft.-vel 2006 augusztusában.

Tehát az MSZP városi elnökségének azon  állítása, mely szerint Bóth mindig törvényesen járt el, lehet, hogy igaz, de azt már nem lehet mondani, hogy eljárása korrekt lett volna.   

Hogy az akkori, 2006-os  testületet tagjai  közül Bóth kit tájékoztatott a lépéséről, azt nem tudom. Az azonban biztos, hogy a választók nem kaptak tájékoztatást a mélygarázs projekt pénzügyi  konstrukciójáról, legalábbis az akkori sajtó tudósítások egyike sem beszélt róla, pedig az akkori választási vita egyik legfontosabb kérdése kellett volna hogy legyen!  Én a magam részéről a demokrácia megcsúfolásának tartom, hogy nem folyt minderről választási vita. Ennek mindazok felelősei, akik tudtak a V K P B Kft-vel kötött megállapodásról, és hallgattak. Az MSZP váci elnökségének tehát a jobboldal pocskondiázása helyett inkább arról kellett volna, nyilatkoznia, hogy tudtak-e Bóth augusztusiban aláírt megállapodásáról, vagy sem. Ha tudtak róla, magukba nézhetnének, ha nem, akkor pedig Bóth felelősségét kell felvetniük.

2. A szerződés szerint a mélygarázs 2,4 milliárd forintba kerül, felépítése után a városnak húsz éven át kellene fizetnie az évi negyedmilliárdot bérleti díj gyanánt, (pontosabban, az önkormányzat garantálná a negyedmilliárdot a működtető részére, és amennyivel kevesebb folyik be a működés során, annyit fizetnének adóforintjainkból.) ami  a futamidő lejártával összességében elérné az ötmilliárd forintot, majd a Kft megvásárlásával megvásárolhatná a mélygarázst.

Ez a konstrukció tehát azt jelenti, hogy a mélygarázs építési költsége nem tartozik az önkormányzatra, hiszen nem őt építi. Közbeszerzés tehát nem szükséges. Mi a helyzet a „visszabérléssel”? Arra születtek hurráoptimista számítások, mely szerint a mélygarázs a bérleti díjjal összehasonlítható bevételt produkálna, így a városnak nem lennének jelentős terhei.  Íme egy Tomori cikk, amely kérdéseket vet fel a „sikertörténet” pénzügyi kérdéseivel kapcsolatban. Tomori írása után az lett volna a korrekt eljárás, ha Közgazdász Doktor Bóth János nyilvánosságra hozza azt a tanulmányt, amely kimutatja a várható bevételeket, és a nyilvánosságra hozott számsorokért felelősséget vállal.

Akkortájt azonban a szocialisták berkeiben nemcsak Ferjancsicsnak voltak kételyei a mélygarázs ügyében. Igen érdekes ez a cikk, melyből kiderül, hogy – bár mostanság nem dicsekszik vele – Jakab Zoltánnak is voltak kétségei a hurráoptimista mélygarázs bevételi tervekkel kapcsolatban. (Arról nem is szólnék hosszan, hogy akkor mélygarázs ügyben Ferjancsicshoz közeli álláspontot képviselt, és így az ún. Belvárosi Érdekvédelmi Kör őket támadta, mint pártszakadárokat… )

Ami a mélygarázs „visszabérlését” illeti, az a konstrukció szép lassan feledésbe merült, egy szerződésmódosítás nyomán. Eszerint ugyanis a város jogosult a jogerős használatba-vételi engedélyétől számított 18 hónapon belül az építtető üzletrészének (mélygarázs) megvásárlására. Azóta a most megjelent váci MSZP elnökségi állásfoglalásig senki nem hozta elő a „visszabérlésről”.

E fejlemény után viszont felmerül az összes képviselő felé a kérdés, hogy ők melyik konstrukciót is támogatják. Jó lenne ezt végre tudni!

Elérkeztünk a az utolsó tézishez, a közútkezelői hozzájáruláshoz. Ezzel kapcsolatban ezt a cikket érdemes elolvasni, abban mindkét fél kifejti álláspontját. Bár elbeszélnek egymás mellett, mégis megneveztetik a kérdés, ki kell-e szélesíteni a bejáratnál a Piac utcát vagy sem. Okozna-e balesetveszélyes helyzetet, ha a jelenlegi utcaszélességgel működne a mélygarázs, vagy nem. Oda kéne menni, és megnézni. Erről kellene állást foglalnia az MSZP városi elnökségének  ajobboldalmegakadályoztaaközútkezelőihozzájárulásmegadását jellegű minősítgetés helyett. Szerintem ugyanis – kihasználva azt, hogy a mélygarázs építésének kálváriája a Csirkepiac környékén élők életét  igencsak megkeseríti – felelősségvállalás nélkül követelőznek. Nem szólnak az érem másik oldaláról, hogy az út kiszélesítése nem egy ürügy, hanem egy racionális álláspont.    .

Összefoglalásként annyit mondhatok, hogy a mélygarázs egy állatorvosi ló lehet, a következő anomáliákkal:

1. Nyilvánosság kizárása
2. Szakértői anyagok közre nem adása
3. Kompromisszumképtelenség
4. Kényszerhelyzetek tömkelege

Nem állítom, hogy ezekben csak a szocialisták bűnösök. Az azonban biztos, hogy nagy felelősségük van a mélygarázs körüli cirkuszok kialakulásában.  Az önkormányzat jelenleg kényszerhelyzetben van, hiszen nagyon kellemetlen lenne neki, ha bedugulna a belváros. Felelős képviselőnek a Csirkepiac környékén élők érdekét is kell képviselnie, párthovatartozástól függetlenül.

Ez az önkritika mentes, felelősséget nem vállaló város MSZP elnökségi iromány azonban nem visz egy jottányit sem előre a megoldáshoz. Tisztelt MSZP-s Hölgyeim és Uraim! Korrektebben kéne politizálniuk! Igaz, ez nemcsak Önökre vonatkozik...  

A váci  Jobbik honlapján szavazni lehet a szemétdíjjal kapcsolatban. Ezzel az akciójukkal kapcsolatban szeretnék kritikát megfogalmazni, remélem tanulnak belőle. Felsorolom a Jobbik által felkínált válaszokat, és elmondom róluk a véleményemet.

Első lehetőség: "Szükségesnek tartom, mert üres az önkormányzat kasszája."

Azt kell mondjam, hogy ha szavaztam volna, ezt választottam volna, tudniillik igaz elemeket tartalmaz. Az önkormányzat kasszája üres, a díj kigazdálkodása más fontos tevékenységtől vonna el pénzt, tehát az önkormányzat nem fizeti tovább a szemétdíj és a kommunális adó közötti különbözetet. 

Másrészt viszont ez a válasz mégsem szimpatikus számomra, mivel elkeni a felelősséget a kialakult helyzetért, és nem szimpatikus számomra, mert pusztán egy panel, amely az érdemi párbeszédet helyettesíti. Itt jegyezném meg, hogy a szemétdíjjal kapcsolatban leírtam az általam ismert információkat, amelyek mentén szerintem el lehet indulni, hogy a szemétdíj történetét megismerjük, ami ahhoz szükséges, hogy alternatívákkal állhassunk Vác polgárai elé.

Nézzük a második lehetőséget: "Szükségtelennek tartom, mert ezt a pénzt is „eltapsolja” valaki és nem arra fordítják amire beszedik." Ezt a választ akkor választottam volna, ha a szemétügyben érintett cégekkel kapcsolatban bármilyen információ napvilágot látna a pénzpazarlásukkal kapcsolatban (nagy fizetések, prémiumok, irracionális megrendelések, áttekinthetetlen gazdálkodás, közérdekű információk elhallgatása stb.) Azt kell mondjam, hogy örülnék, ha a Jobbik ez ügyben helyzetbe hozna. Másszanak rá a Remondis-ra, a Zöld hídra, osszák meg velünk kutakodásuk eredményét, és akkor minden szimpátiám az övéké lesz. 

A harmadik lehetőség: " Fizessenek azok, akik eltüntették az önkormányzati pénzeket." A válaszom két részből áll. Egyrészt a saját háztartási  szemetem elvitelének, és feldolgozásának költségét szeretném magam fizetni. Másrészt viszont azt gondolom, hogy az elsíbolt, ellopott eltrükközött közpénzeket vagyontárgyakat vissza kell venni, és a köz javára kell fordítani, lett légyen bármilyen pártállású is az elkövető.  

A negyedik lehetőség: "Fizessenek azok, akik a választások idején azt állították, hogy Vác pénzügyi helyzete rendben van." A válaszom első fele ugyanaz, magam fizetném a szemétdíjat. Ami a második felét illeti, sikamlós területre tévedt a Jobbik. Azt gondolom ugyanis, hogy ha egy közszereplő a város pénzügyeiről valótlan állítást tesz, azért politikai felelősséggel  mindenképp tartozik. Hogy ezen túl büntetőjogi felelőssége is van, az nagyon sok elem mérlegelésével állapítható meg. Egy valami azonban még hozzá tartozik ehhez a kérdéshez. Ahhoz, hogy megítélhessük, hogy kinek miben van felelőssége, először kellene egy komplett városi politikai és vagyonleltárt készíteni. 

Végezetül még egy megjegyzés. A jelen politikai helyzet kiszámíthatatlan, így az is benne van, hogy a közeljövőben a Jobbik akár városi, akár országos szinten hatalomra kerül. Javaslom ezért, hogy minden kommunikációs akciójuk előtt gondolják végig, hogy ugyanazt mondanák-e hatalmi pozícióból, amit ellenzéki pozícióból első hallásra jónak gondolnak.

A váci MSZP honlapján találtam Bóth írását a minap megtartott Gyurcsány-pártszavazásos kongresszusukról.  Az írás stílusa és tartalma alapján egyaránt érdekes. Az írás végén pedig az olvasó (így én is) fel lett szólítva mély elgondolkodásra, amely engem annyira megfogott, hogy még a bejegyzésem címének is ezt a motívumot választottam.

 Ha a teljes írást értelmezni akarjuk, akkor nem árt számba venni az előzményeket. Bóth már tavaly ősszel  erősen exponálta magát Gyurcsány  mellett, és be is lépett Gyurcsány platformjába. A Gyurcsány  platform egy pártszavazással akart sakkot adni a jelenlegi MSZP vezetésnek, akik egy kongresszussal válaszoltak Gyurcsány lépésére. A nevezett platform a kongresszuson jelentős vereséget szenvedett.

 Ezek figyelembevétele mellett már érthető a magyarázkodó kezdés a mirefölislettemGyurcsányplatformista mondandóval, amelybe ügyes módon már be is lett csempészve a finom elhatárolódást a platformtól, hisz megtudtuk, hogy Bóthban kritikai attitűdök is vannak, azok pedig mindennemű platformosodás mellett fenntartatnak.

 Az írás közepe a (Bóth számára nagybetűs, számomra kisbetűs) kongresszus fényezéséről szólt, amely végén a stilisztikai szürreál. (vagy szocreál )egy jellegzetes alkotását is fellelhetjük. A kongresszus ugyanis, erődemonstrációként hatalmas többséggel megszavazta, hogy nem kér Gyurcsány pártszavazási kezdeményezéséből, egyben jelezvén Gyurcsány aktuális súlyát. Hogy is írta mindezt le Bóth? „Egy demokratikus párthoz méltó toleranciával a kongresszus gesztust gyakorolt a DK felé azzal, hogy megadta a lehetőségét annak, hogy elálljon a pártszavazástól….”, amire föl jöhetett a politikai reál, Bóth immár erőteljesebben rúgta el magát platformjától, vagy legalábbis annak vezetésétől. („Platformunk nem állt el ettől, szerintem vezetőségünk tévedett ebben.”)

 Végezetül, hisz kell valami jópofa befejezés, Bóth pártját a demokratikus működés egyik utolsó garanciájának nevezte, és arra kért mindenkit, hogy ezen mélyen gondolkodjanak el.

 Azt gondolom, hogy a magam módján el is gondolkodtam mélyen, és a bejegyzés hátralevő részében  Bóth engem is megszólító kérdésre írom le a gondolataimat.

 Tehát először is azt kell mondjam, hogy demokrácia nincs ellenzéki párt nélkül, így az összes alkotmányos ellenzéki párt közjogilag garanciája a demokráciának. Különösen igaz mindez a parlamenti pártokra: nekik van igazán érdemi lehetőségük a mindenkori hatalom visszaéléseivel, ballépéseivel szemben felvenni a harcot. Ezen okfejtés miatt közjogilag jelenleg a Jobbik, az LMP és az MSZP a demokrácia legfontosabb garanciái.

 Tudom, hogy mindezek tankönyvízű mondatok, azonban mégis le kell őket írni, sokszor, mert az a magyar közélet egyik rákfenéje, hogy egy-egy szakpolitikai nyilatkozat esetén az az első szempont, hogy melyik párt mondta, és nem az, amiről a nyilatkozat maga szól.

 Másrészt viszont, az a véleményem, hogy az MSZP jelentős demokrácia deficitet cipel magával. Tudom, hogy unalmas baloldali olvasóimnak az Őszödre való visszamutogatás, de nekik is el kéne mélyen gondolkozniuk az ott elhangzottakon. Elhangzott a haza lekurvázása, pénzügyi trükkök százai, stb. Milyen belső demokrácia van egy pártban, ha egyetlen egy visszautasító  reakció sem hangzott el? (Mert az nem az, hogy valaki stikában rögzítette a Gyurcsány beszédet.)

 Ugyanez a helyzet Bóth-tal kapcsolatban is. A Bóthöszöd 1 és 2 ugyanezeket a kérdéseket veti fel, hiszen a felvételen elképesztő mondatok hangzanak el. Bóth pedig a kampányidőszak elteltével sem vette a bátorságot, hogy demokratához méltón reagáljon a felvételen szereplő mondatokra. Ezért aztán azt kell mondjam, hogy szerintem a váci közélet demokratikusabbá válására (mert jócskán lehetne javítani a demokráciánkon)  nem dr. Bóth János a garancia. Szerintem ugyanis, szemben Bóth-tal, ezen kéne elgondolkodni!

Kis városunkban minden bizonnyal a nyártól jelentősen megemelkedik a szemétszállítás után háztartásonként fizetendő költség, hiszen a hírek szerint a legenyhébb változtatás is 100% emelést jelentene a jelenlegi kommunális adóhoz képest. A témára ráugrottak a helyi szocialisták. Az ügyben Bóth, Jakab és Kiss is elmondta észrevételeit. Részletek  itt, itt, itt és itt.

Bóth egyrészt újfent követelte a Fidesz-KDNP koalíciós dokumentum nyilvánosságra hozását (amiben egyetértek vele), másrészt viszont  felrótta, hogy a szemétdíj bevezetése nem volt benne  sem a Fidesz, sem  a  KDNP kampányprogramjában.

Mit mondjak, tudtommal az MSZP kampányprogramjában sem. Hogy Bóthék nem vezették volna-e be azt persze nehéz lenne eldönteni, ha nem került volna nyilvánosságra Bóth „őszödi beszéde”.  Amennyiben a youtube-os felvétel hiteles, Bóth igenis beszélt a szemétdíj majdani bevezetéséről.  Bóth azóta sem cáfolta a felvétel tartalmi elemeinek egyikét sem, (magánbeszélgetéseken elhangzott  összevágott anyagnak titulálta azt) így például a szemétdíjról szóló részt sem cáfolta.  Ezek tükrében Bóth és az MSZP ilyen irányú tiltakozásai hiteltelenek és ízléstelenek.

Jakab – úgy tűnik bízik abban, hogy a következő választások során is országgyűlési képviselőjelölt lesz – mondandójának elején a kormányt bírálta. Ha csak a bírálat tartalmát nézzük, akkor is találunk benne demagóg részeket. Az igazi probléma azonban az, hogy ismerjük Jakab tevékenységét a Gyurcsány-korszak alatt, és ismerjük Jakab magyarázkodását is minderről. Jakab tehát nyugodtan kezet foghat Bóth-tal,  mondandója ugyanúgy hiteltelen és ízléstelen.

Kiss mondandója ezzel szemben alapvetően korrekt kritika  volt. Azt azért nem tudom mondani, hogy teljesen korrekt volt Kiss, mert a mélygarázzsal kapcsolatos állítása: „A Fördős-Pető féle városvezetés folyamatosan félre beszél. Megígérték, hogy a mélygarázst két hónap alatt átadják, de a mára több, mint fél éves vezetésük alatt a mélygarázst még sem sikerült átadniuk.”  olyan képzetet kelt, mintha Fördős és Pető a kampányban kézenfogva ígérgették volna a mélygarázs mielőbbi átadását, holott valójában elkeseredett kommunikációs csatát vívtak egymással mélygarázs ügyben. Megjegyzem, tervezek valamikor egy mélygarázsról szóló bejegyzést is, ahol a rendelkezésemre álló dokumentumok alapján igyekszem végigkövetni a mélygarázs történetét.

E kritikán túl üdvözölnöm kell Kiss követeléseit a hatástanulmány, a komposztáló program és a város lakosainak való alternatíva adása tekintetében. Ezekhez azonban hozzá kell tennem gondolatokat,  információkat.

Az alapkérdés, hogy miért is ugrott meg a szemétszállítás költsége.

A válaszhoz legegyszerűbb megnéznünk a szomszédos Sződligeti szemét ügyet. Mint láthatjuk, költség tekintetében két szereplője van a szemétszállítás költségének. Az egyik a városi szemétszállító cég, ami nálunk, akárcsak Sződligeten a Remondis, míg a másik a lerakó telep, ami mind Vác, mind Sződliget vonatkozásában a kerepesi. Mindkét cég persze igyekszik minél több bevételt kicsikarni áremelésekkel, mindkét céggel kemény tárgyalásokat kell folytatni, azonban, a tények azt mutatják, hogy a nagyarányú szemétsarc-emelkedés alapvetően a hulladéklerakótól indul.

Annak idején itt Vácon sikertörténetként lett bemutatva az  Észak- Kelet Pest Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás, majd az általuk megvalósított Zöld híd program, EUpénztad, EUkonformhulladékkezelés, és efféle hangzatos jelszavak hangzottak el, csak egy valamiről nem volt szó, éspedig arról, hogy a rendszer sokkal drágábban fog működni. A helyzet ugyanis az, hogy végignézve azokat a  településeket, amelyek a kerepesi  lerakóba viszik szemetüket, az általam talált információk szerint az évi 30 ezer forint körüli szemétdíj alakult ki, olyanokban is, ahol nem a Remondis végzi a szállítást.

Ha tehát a szemétdíj érdemi forrását keressük akkor a Sződligeti anyaggal egyetértésben, én is úgy vélem, hogy a kerepesi lerakó árai gyűrűztek be.  Szerintem a nagyarányú szemétdíj emelés nyomán joggal  követelhetnék az érintett települések lakosai, hogy   világítsák át a kerepesi lerakó működését, az általa kötött szerződéseket, és azokat hozzák nyilvánosságra.

Mindenesetre ez lenne az egyik útja annak, hogy a szemétdíjból lefaraghassunk, hiszen az sajnos realitás, hogy sem Vác, sem más (Vácnál általában szegényebb) önkormányzatok büdzséjéből fizessük ki a számlát. Meg kell mondjam, hogy a jelenlegi politikai helyzetben ennek nulla az esélye, hiszen a Zöld híd program EUpénztad, EUkonformhulladékkezelés, nemárhogyvalakifintorogjon című porhintésben a Fideszes és MSZP-s önkormányzatok egyaránt kivették részüket. Vácot tekintve például Bóth-őszöd  youtube-os hangfelvételének szemétdíjas része számomra bizony így állt össze.

Ami a komposztáló program, illetve a szelektív hulladékgyűjtést illeti, azok környezetbarátok, elvileg csökkenthetik a városra jutó szemét díját (hiszen kevesebb hulladék menne így Kerepesre), azonban rövid távon, egy-két év alatt, én már 5%-os csökkentést is nagy eredménynek tartanék, ami – ne értse félre senki – elhanyagolható az áremelés mértékéhez képest. Ezzel szemben az ügyet fontosnak tartom, a környezettudatosság hosszú távon csodálatos eredményeket hozhat, én azonban, még a kommunikációs szinten is,  csak jelképesen kötném össze a szemétdíjjal. Ha valaki valódi értékekkel kívánja megszólítani a közt, akkor ne keltsen irreális várakozásokat.

Ami az alternatíva adást illeti, abban láttunk egy példát Sződligettől, legyenek különböző űrtartalmú kukák, és kisebb űrtartalmú kukákat használók fizessenek kevesebbet.

Végezetül egy országos aktualitás, állami kézbe szeretnék venni a hulladékgazdálkodást.egy törvényjavaslat szerint. Ha jól értem, ez még nem érintené a mi háztartási szemetünket, de hatása nyilván lesz rá, arról nem is szólva, hogy következő lépéként akár a háztartási hulladék bizniszt is átveheti a mi derék állambácsink. . .  

A vaconline-on megjelent cikk szerint a jegyzőválasztás kisebb politikai vihart kevert Vácon.  A cikkben mindegyik frakció álláspontját megismerhetjük. Tehát úgy tűnik, hogy a megválasztott jegyzőt Maruszki Gábort a 7 Fideszes képviselő és az MSZP frakciójának a fele (2 ember) támogatta.

Nem szavazott Maruszkira a KDNP frakció, a Jobbikos Kászonyi, és az MSZP frakciójának másik fele.

Fördős nyilatkozatában azt írta, hogy a Fidesz több pontban megsértette a koalíciós megállapodást. Kászonyi arról beszélt, hogy Pető megkereste őt, hogy rábeszélje Maruszki támogatására. Mind Fördős, mind Kászonyi MSZP-Fidesz alkuról beszélt. Ezzel szemben Bóth lelkiismereti szavazásról beszélt, ahol az MSZP frakció tagjai a két esélyes jelölt között választottak szabadon. Pető nyilatkozata kifejezetten érdekes, ezt idézem is "A stratégiai döntéseket a városvezetésnek, a végső döntéseket a testületi többségnek kell meghoznia, azonban az előkészítésben széles körű egyeztetésekre, vitákra van szükség, hogy a veszekedést elkerüljük."

Mi az amit megállapíthatunk, a négy nyilatkozat alapján? 

1. Nem tudjuk, hogy mely pontokban sértette meg a Fidesz a koalíciós megállapodást, mivel a nevezett koalíciós megállapodás nem publikus.

2. Kászonyi állítását Pető nem cáfolta, tehát Pető minden bizonnyal tényleg rá próbálta beszélni Kászonyit Maruszki támogatására.

3. Mivel a Fidesznek egy szavazat hiányzik a többséghez, ezért egy MSZP "lelkiismereti szavazás" nem zárja ki, azt, hogy Bóth-tal tárgyalt valaki a Fideszből. A Fidesznek egy szavazat kell, egy lelkiismereti szavazás pedig éppenséggel álcázhat egy Fidesz-Bóth eseti paktumot.

4. Pető nyilatkozata igen érdekes, de azért sokban sántít. Beszélt ugyanis széles körű egyeztetésről, ami a nyilatkozatok alapján a jegyzőválasztáskor nem valósult meg. (A széleskörű egyeztetés ugyanis takarhat négypárti egyeztetést, takarhat a civil szervezetekkel való egyeztetést, de nem takarhat próbáljukahiányzóegyszavazatotbegyűjteni típusú akciókat.) Hozzáteszem, hogy igencsak egyeztetéshiányos volt a holdingosítás és a külső bizottsági tagok jelölése is. Szerintem ugyanis lehet, hogy Pető a szíve szerint nyilatkozott, de minden bizonnyal az történt, hogy fentről leszóltak, kit is kéne a Fidesz frakciónak befuttatni a váci jegyzői pozícióba, és minden bizonnyal az történt,  hogy fentről leszóltak, hogy kéne már holdingosítani. (A külső bizottságos nyomulás szerintem fentről való leszólás nélkül is ment.)

Mit látnék viszont jónak a Pető nyilatkozat tükrében?

1 Bóth-tal egyetértve a  Fidesz-KDNP koalíciós megállapodás nyilvánosságra hozását.

2. Személyi kérdésekben a zárt ülések mellőzését, a pályázók pályázati anyagainak  nyilvánosságra hozását, legalábbis mindazt belőlük, amelyek nem tartalmaznak üzleti titkot, vagy más váci érdek miatt közre nem adható információt.

Azt gondolom, hogy az egymással kutya-macska viszonyban levő Fidesznek és KDNP-nek rövidtávon nagy tehertétel lenne az én két pontom teljesítése, hiszen a jelenlegi status quo alapjait feszegetem, csak az  események azt mutatják, hogy eddigi politikai status quo fenntartása hosszútávon mind a Fidesznek, mind a KDNP-nek igen kockázatos út.

A tegnapi nap híre volt, hogy az állam visszavásárolta a Szurgutnyefttől a Mol pakettet. Az MSZP Szanyi kapitánya hosszan tiltakozott. Nos, a helyzet az, hogy a Mol a 90-es évek elején 100%-os állami tulajdonban volt, aztán szép lassan privatizálták. A MOL privatizációból befolyó összbevétel (forintban számolva) jóval  kisebb, mint az az összeg, amit a 21,2%-ért most fizetünk. A teljes privatizációs történet összefoglalása árfolyamokkal  megtalálható itt.  Mindez alapján felmerül az emberben, hogy nem kezelte-e hanyagul az állami vagyont a politikai elit.

A MOL története azért érdekes, mert rengeteg lépés nagy nyilvánosság előtt történt. Szerintem el lehetne kezdeni egy átfogó  nemzeti privatizációs leltárt a MOL történetével.

A bejegyzést még fogom frissíteni információkkal, net címekkel.

Az elmúlt napok eseménye a megyei kormányhivatal által tett törvényességi észrevételek a holdinggal kapcsolatban. A teljes szöveg megjelent az MSZP frakció honlapján. A fejleménnyel kapcsolatban a következő álláspontom van:

1. A jogi kifogásokon túl a holding létezését még majdani javított verziójában sem támogatom. Nem támogatom azt sem, hogy a nyilvánosság bevonása nélkül képviselők családtagjai pozíciókat foglaljanak el benne. (Pl. a május 11-i ülés dokumentumát nézzük meg itt. ) Egy képviselő rokona igenis vállaljon nagyobb nyilvánosságot, ha olyan pozícióba kerül, ahol a közvagyonról dönt!

2. A kifogások jogosak, majdani orvoslásuk Vác érdekét szolgálják. Egyetértek nagyjából azzal az MSZP kezdeményezéssel is, mely szerint "Ameddig a Holding bármely formában fennáll, az ügyvezető havonta jelentést készít - első alkalommal 2011.04.01-től - az aktuális testületi ülésre. A jelentés tartalmi elemeit a pénzügyi bizottság határozza meg, a kész jelentést a felügyelő bizottság elnöke ellenjegyzi.
Hatáidő: folyamatos,visszavonásig
Felelős: ügyvezető" (Amit módosításként megfontolandónak tartok, az az, hogy a jelentés tartalmi elemeit ne feltétlenül a pénzügyi bizottság határozza meg, tudniillik ez egy politikai döntés, amit nem feltétlenül szakbizottságnak kell meghoznia.)

3. Szemben az MSZP-vel, Pető váconline-on megjelent nyilatkozatával értek egyet, az észrevételek nem azt mondták ki, amit az MSZP frakció honlapja állít, a holding létrehozása maga nem volt törvénytelen .

4. Az MSZP honlapja most a törvényesség után kiált, ami persze a politikai csatározás része. Van azonban egy nem jelentéktelen elem, ami miatt reagálnom kell. A hírhedt Bóth őszödi beszéd 1p 25 mp utáni részben mi is hangzik el? Hát ez: …tehát tegnap kiadtam utasításba, a főmérnöknek meg a Kalásznak, leszarom az ÁSZ-t, ha emiatt elveszítjük ezt a pályázati pénzt, akkor ők is mennek”. Ami a felvétel utáni reakciókat illeti azokat megtalálhatjuk a vaconine-on. Az elhangzott álláspontokról megvan a magam véleménye, azonban itt most nem ez a lényeges. A lényeges az, hogy a Bóth szerint manipulatívan összevágott hanganyag itt idézett mondata egyben elhangzott-e, vagy az maga is összevágott. Amíg ez a kérdés nem rendeződik, addig számomra a váci MSZP törvényességi akciói a csengő érc vagy pengő cimbalom kategóriájába esnek.  

Nézegetvén az MSZP honlapját, azt tapasztaltam, hogy most Húsvét körül feltűnően aktívak lettek a kommunikációban, mintha éppen egy választási időszakban lennénk. Egyik bejegyzésük aztán rá is világított a szokatlan aktivitás okára. Igen, Vácra látogat személyesen a nagy Gyurcsány Ferenc!

Gyurcsányt minden bizonnyal Bóth hívta Vácra,  hiszen már többszörösen világossá tette, hogy gyurcsányista. A youtube-ra feltett felvétel szerint pedig verbálisan igen nagy vehemenciával védi Gyurcsányt (a nyugdíjasok antigyurcsányistáival szemben). Gyurcsány pedig mostanság nyomul a jelenlegi MSZP elnökkel szemben, jönne vissza az MSZP élére.

Nos, mindebből az következik, hogy Jakab Zoltán, választókerületi elnök, megyei alelnök számára újfent itt az alkalom, hogy előadja Gyurcsánynak, hogy nem  szerencsés, ha egy hitelét vesztett ember a politikában vezető szerepre tör. Az előző bejegyzésemben idéztem tavalyról egy Jakab - Tomori csörtéből. Bár Jakab ottani érvelésével nem értek egyet, a jakabi logika szerint most viszont itt az alkalom, hogy Gyurcsánnyal szembesítse 2006-os ígérvényeit. Emlékeztetőül egy 2006-os Gyurcsány képével ellátott szórólap.   

Előző bejegyzésemben Jakab egy otromba írására reagáltam, amelyben Jakab a konzervatív eszmerendszert becsmérelte. Azt gondolom, hogy érdemes foglalkozni azzal, hogy honnan vette Jakab az általa leírt primitív és demagóg ideológiai alapvetést.  

 Lehet persze azt mondani, hogy a jelenlegi közéletben politikusként nem kell a szomszédba menni demagógiáért, és lehet persze azt mondani, hogy Jakab történelmi ismereteit a régi rendszerben szerezte, ahol még egy gróf Batthyányn egy gróf Széchenyin is illett fintorogni, és az arisztokrácia dekadens jeleit felfedezni. 

 Igen, ezekre lehet hivatkozni, de mégis azt hiszem, mindez kevés impulzus lenne ahhoz, hogy Jakab efféle irományt tákoljon össze. Én a forrást feljebb keresném, és azt hiszem rá is leltem. A váci MSZP frakció honlapjának egyik, Váradi Iván Attila által írt cikke szerint Bóth János, Jakab Zoltán, Váradi Iván Attila és Kármán Ferenc Gyurcsány idei évértékelőjén vettek részt. 

 Idéznék is az ominózus cikkből két mondatot, hogy láthassuk, nem lehetetlen Jakabot alulmúlni. „A választások óta eltelt időszakot az önkény rendszere kiépítésének értékelte, mely véget vet a harmadik Magyar Köztársaságnak. Előzménye Tisza István, Gömbös Gyula és Mindszenty József politikája.”

 Mielőtt e mondatokra reagálnék, azért hadd tegyem hozzá, hogy mindez az eredeti Gyurcsány beszédben szofisztikáltabban hangzott el, vagy, hogy stílszerű legyek, Gyurcsány megfogalmazása kevésbé volt böszme. A lényeg azonban a jól ismert gyakorlatban van, összemosni három embert, és eredményként az ellentáborba rúgni egyet. Ha ugyanis megnézzük a három említett nevet, nem sok közös vonást lelhetünk fel bennük.

 Gömbös neve nem cseng jól konzervatív körökben: a Bethlen István fémjelezte politikával ment szembe, a magyar honvédséggel kapcsolatos lépései pedig bizony elősegítették az 1944. október 15-i nyilaspuccsot.

 Tisza István nagyformátumú politikus volt Ha politikai ellenfeleinek század akkora tehetségük, és hazafiúi elkötelezettségük lett volna, mint Neki, nem jött volna 1919-ben a szégyenletes román megszállás.

Mindszentyről elég csak a wikipédiára hivatkoznom. Nem is értem, mit gondol magáról az őszödi ékesszóló, hogy egy erkölcsileg nyilvánvalóan felette álló történelmi személyiségről ilyen gátlástalanul nyilatkozgasson.

 Nos, 16-án, szombaton a váci MSZP gyurcsányistái újfent mennek Fletó hallgatására tiltakozván az új alkotmány ellen, ahol a felhívás szerint konzervatív politikusokkal is lehet találkozni.

Ami az alkotmányozást illeti, sok kritikai elem jogosan érheti azt, mivel annak aktuálpolitikai vonzata is van. Számomra sem fogadható el, hogy egy nemzeti ügy, az alkotmányozás, például így betonozzon be fideszes pozíciókat. 

 Csak hát az őszödi kurvaországozóból nem kérünk. Őt meghallgatni magára valamit adó konzervatív politikus nem megy. Oda inkább csak Jakab Zoltánfélék menjenek, akiknek mindenhez, így Gyurcsányhoz való viszonyuk is aktuálpolitika függő. Nézzük csak az egy évvel ezelőtti választási kampányban az alábbi Tomori-Jakab csörtében hogyan is hárított és márnincsisgyurcsányozott Jakab?

 Tomori: „A minap ugyanis elővettem Gyurcsány Ferenc 2006-os ígérvényseregét, pontosabban 10 lépést az első 100-ból amely 25 %-os béremelést, átlagosan plusz egy havi nyugdíjat, 400 ezer új munkahelyet, kedvezményes gázárakat és még néhány egyéb jól hangzó vállalást tett, amelyek nem valósultak meg. Jakab-Memory doktor pedig elfelejtette az MSZP választókerületi elnökeként szembesíteni a 2009-ig regnáló miniszterelnököt politikai felelősségével.”

 Jakab válasza: „Nem igazán értem, hogy mi dolgom nekem Gyurcsány Ferenc felelősségével. Egyrészt nem voltam parlamenti képviselő korábban, másrészt 2009 tavaszától nem Gyurcsány Ferencnek hívják Magyarország miniszterelnökét.”

 Most pedig, mint látjuk, Bóth-tal Jakabbal, Váradival, és Gyurcsánnyal óhajt megújulni az MSZP. Új ember nem akadt? Hitelesebb ember nem akadt?

A váci MSZP frakció honlapján láttam Jakab írását az ominózus Lázár monológgal kapcsolatban. A tartalma néhány mondat kivételével rendben volna, van azonban az a néhány, szerintem gyalázatos mondat Jakabtól.

Idézem: "Úgy tűnik, Lázár Jánosból kibújt az igazi, vérbeli konzervatív. Az eredeti konzervatív gondolkodásmód szerint a társadalmi egyenlőtlenség teljesen indokolt, az egyetlen mérce a teljesítmény. Ebből az következik, hogy a politikának nem lehet feladata, hogy a jövedelemelosztásba beleszóljon, nem kezdhet felzárkóztatási programokba. A társadalom ilyen leírásából következően a vagyoni egyenlőtlenség indokolt, és biztosítja a legkiválóbbak fennmaradását, előre jutását: ha úgy tetszik „kockáról kockára”. Azonban ez az ideológia nem mond semmit a szegényekről, a társadalom peremére szorult embertársainkról."

Ezekben a mondatokban Jakab nem Lázárról ír, hanem a konzervatív értékrendről, azt állítván, hogy az ominózus Lázár monológ a vérbeli konzervativizmusból következik. Jakab minden bizonnyal nincs tisztában azzal, hogy mi is a konzervativizmus, ezzel szemben kellő hozzáértés, műveltség hiányában szapul egy olyan értékrendet, amely távol áll tőle. A Jakab által szapult magyar konzervativizmust olyanok képviselik, mint gróf Széchenyi István, gróf Batthyány Lajos vagy irodalmi nagyjaink közül  Jókai Mór, Mikszáth Kálmán. Azt gondolom, hogy e nagyon is hiányos névsor is rámutat, mennyire szánalmasak és otrombák  Jakab mondatai.

Mindebből szerintem az alábbiak következnek.

1. Jakab mondataival a magyar konzervativizmust kapcsolatba hozta Lázár, stílusában parvenü kijelentéseivel. Ez Jakab rendkívül nagy műveltségbeli hiányosságára utal.

2. Jakab a konzervatív eszmevilágot antiszociálisnak kívánta bemutatni. Ez demagógia.

3. Jakab a konzervatív eszmével szimpatizálókat is megsértette, hiszen azok a jakabi logika szerint szociálisan érzéketlenek volnának.

4. Jakab mindaddig nem lehet egy "vérbeli konzervatív" számára szalonképes, amíg bocsánatot nem kér az idézett mondataiért. 

El kell mondjam blogom Olvasóinak, hogy egyik kedvenc politikusom Lázár János, aki minden szempontból ad megjelenésére. A minap nyilvánosságra került egy vágott monológja, amely  nagy port kavart fel, mert Lázár azt mondta benne (a kontextusból kiemelve), hogy akinek nincs semmije az annyit is ér. Most, hogy már ismerem a teljes, vágatlan, a kontextusból nem kiemelt monológot, amelyért Lázár teljes felelősséget vállal, nekem is eszembe jutott valami pozitív program.

Elképzelésem szerint nemsokára elindul Vácon a "Kockáról kockára" kaparós sorsjegy akció. Lehet majd mindenkinek  kockáról kockára kaparni! Lesz ugyan néhány "nem nyert" feliratú sorsjegy is, de biztosíthatok mindenkit arról, hogy aki szorgalmasan kapar kockáról kockára, az meg fogja nyerni az exkluzív nyereményt: a sofőröm elviszi egy körre az Audimban!

Tudom, hogy ez csak egy szimbolikus siker a szorgalmas kaparók számára, de úgy gondolom, a lényeg az, hogy mindenki megérezheti a siker ízét, amikor kockáról kockára kapargat!

Érdekes, és figyelemreméltó állítást fogalmazott meg Kázmér Tibor főigazgató úr. Az estv-n megtalálható interjú részlet szerint a kórház hiánya tovább nő. Az okok közül Kázmér kiemelte a gyógyszerszállításról kötött "nem túl kedvező" szerződést. Én egy szerződésről tudok, amely a gyógyszerellátásról szól. Ez a Pharmadose-zal kötött szerződés, amely annak idején elég nagy vitát váltott ki. Archív anyagok megtalálhatók itt, itt itt és itt.

A szerződés megvalósulásáért szemmel láthatóan erősen küzdő (akkor még polgármester) Bóth  kommunikációjában, (akárcsak a Pharmadose vezetője) Hospinvestezett. Ezt figyelembe véve a Pharmadose-zal kötött szerződés kommunikációs csetepatéjának tekinthetjük a jelenlegi országgyűlési képviselőnk akkori akcióját, bár meglepő módon Bábiné egy szóval sem tért ki a gyógyszerellátás akkor épp aktuális kiszervezésére, ezzel mintegy rendben levő történetnek titulálta azt.

Azóta is zajlik a Hospinvestezés. Legutóbb Jakab interpellált, az MSZP frakció honlapja szerint a váci kórházért. Szerintem viszont a Hospinvestes szál csak egy része a váci kórház körüli problémáknak, és ebben Kázmér mostani nyilatkozata is megerősített. Nem gondolom, hogy a kétmilliárdos hiányért egyedül a Hospinvest lenne felelős, annál is inkább, mert tudomásom szerint a Hospinvestnek nem volt gazdasági kapcsolata a váci kórházzal, a Hospinvestezés vélt vagy valós összeférhetetlenségre hívta fel a figyelmet.   

Ezzel szemben úgy látom, hogy mindeddig nagyon sok hiteltelen féligazság hangzott el úgymond a váci kórházért. Sok a takargatni való, sok az el nem vállalt politikai felelősség.

Lesz-e végre valaki aki kiáll a nyilvánosság elé és elismeri, hogy rossz döntést hozott ill. rossz döntést támogatott. A mostani konkrét példában: lesz-e valaki, aki saját politikai felelősségét vállalva elismeri, hogy nem kellett volna kiszervezni a kórház gyógyszerellátását? 

Immár, bő négy hónappal a választások után lettek végre külső bizottsági tagok is választva. Biztos bennem van a hiba, aki minden kákán csomót keres, de bizony nem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel.

Pozitívnak tartom, hogy végre lettek külsősök. A személyi döntések egyikével-másikával még egyet is értek, de nem tudok örülni annak, hogy a rossz hagyomány, amire korábbi bejegyzésemben utaltam, folytatódik.

A választási kampány vége felé jeleztem, hogy két körzetben össze kéne vonni a Fidesz és a KDNP erőit, amit ha akkor megfogadtak volna, akkor kettővel kevesebb MSZP képviselő lenne a testületben. Most mégsem vagyok boldog attól, hogy az MSZP-sek prüszkölnek a nekik jutó nulla külsős bizottsági hely miatt. Nem tartom érvnek azt, hogy a baloldal visszakapja azt, amit 2002-ben tett az akkori Fidesz és MDF frakcióval külső bizottsági tagság ügyében. 

Ezzel szemben emlékeztetnék egy számszerű adatra egy másik blogból, ahol az lett kiszámolva, hogy ha a pártformációkra leadott össz szavazat alapján lett volna szétosztva a 14 mandátum, akkor így néztünk volna ki: Fidesz: 5, KDNP: 4 MSZP: 4, Jobbik: 1 mandátum. Ehhez képest 18 külsős tag közül 14 a Fidesz jelöltje, 2 a KDNP-é, 1 a Jobbiké, egy KDNP-s jelöltet pedig nem szavazott meg a többség.

Magyarán a Jobbik nagyjából arányosan kapott, a KDNP, a koalíciós társ, jócskán súlya alatt, az MSZP ki lett semmizve, a Fidesz pedig nyomult (még akkor is, ha árnyalásként hozzátesszük, hogy pl.  egy Szentléleki Károly nyilván nem pártkatonaként fog dolgozni).

Súlyosnak tartom a KDNP, és annak nem megválasztott jelöltjének megalázását is, bizony megint kiszavaztak a Fideszből. Ismét aktuális korábbi bejegyzésem, azzal kiegészítve, hogy ez eredménye miatt egy sokkal kínosabb történet, és Pető presztízsének sokat ártott. Ezt ki is fejtem.

A Fidesz frakciónak majdnem többsége van, ezért alapvetően ők határozzák meg a jelenlegi játékteret. Úgy döntöttek, hogy erőből akarják elérni politikai céljaikat. Ez annyit tesz, hogy annyi egyeztetést látnak szükségesnek, amennyi az adott céljukhoz  hiányzó egy szavazat megszerzéséhez kell. (Amikor ezzel az erőpolitizálással nagyon nem értek egyet, akkor hangot is adok a véleményemnek.) Ha viszont csak elemzőként tekintem a történetet, akkor azt mondom, hogy az erőből való politizálás egyik alapfeltétele a frakciófegyelem, a másik pedig a választóknak bemutatható eredmények. A Fidesz frakció első számú embere Pető, nem is igen van a frakcióban alternatívája. Ezért elsősorban az ő politikai felelőssége a frakció megfelelő működése. Neki kell mihamarabb rendet teremteni a frakciójában, ... és aztán még az eredmények is kellenének!

Az elmúlt napoknak két egymással összefüggő eseménye történt. Egyrészt egy látványos MSZP akció, amelyben borítékolva lett a váci Elismert vezetőjének neve, másrészt a  holnapi rendkívüli testületi ülés, amelynek legjelentősebb napirendi pontja épp az Elismert vezetőjének megválasztása lesz. Az MSZP most prüszköl a sietség okán, amiben van igazsága, de hát kommunikációs szempontból viszont ez teljesen logikus válaszlépés a borítékolásra.

Holnap tehát kiderül, hogy a Bóth és Jakab által borítékolt név megegyezik-e az Elismert vezetőjének nevével. Hadd tippeljek, szerintem igen. Mivel exkluzív infóval nem rendelkezem, két nyilvános érvet tudok felhozni. Az egyik az, hogy korábban a váci JOBBIK is azt állította, hogy a vezetők személye nyílt titok. A másik pedig pontosan a gyors válaszlépés logikája. Azt kell mondjam, hogy ha a tippem szerint alakulnak az események, akkor bizony kommunikációs szempontból a borítékolásos akció nem lesz érdemi, hiszen az egyik panel szerint előre meg lett mondva a befutó, míg a másik panel szerint két-három nappal egy személyi döntés előtt egy beavatott simán eltalálhatja a befutót, különösen, ha van infója a jelöltekről.

Eddig tartott az elemzés. Mint az Olvasóim észrevették, a holdingosítással kapcsolatos hozzászólásaimban mindig kiléptem az elemzői szerepből. Ezt most is megteszem, egyetlen cél miatt. A holdingosítás nagyon nem tetszik nekem, nem valószínű, hogy a váci holdingosítással kapcsolatban megváltozzék a véleményem. Az Elismert bizony „állam az államban”, vezetője hatalmas döntési jogkörrel bír, amely talán összemérhető a polgármester jogkörével. is. Munkájáról teljes körű infónk, nekünk, testületen kívüli választópolgároknak nemigen lesz, csak annyira látunk rá tevékenységére, amennyire azt az aktuálpolitika erőinek eredője engedi.

Ami azonban holnap történni fog, az a vezető megválasztása, operatív döntés nyilván nem lesz. Semmi okom feltételezni azt, hogy a döntés meghozatalához szükséges lenne olyan kérdéseket feltenni, amelyek az összeolvasztandó társaságok nem publikus adataira utalnának. Ebből pedig számomra az következik, hogy, akárcsak a kórházigazgató esetében, nyílt testületi ülésen lenne helyes a személyi döntést meghozni

Ahogy újabb és újabb nyilatkozatok látnak napvilágot holding ügyben, úgy vetődnek fel újabb és újabb kérdések arról, hogy mi is az igazság.

 A minap Pető a Váci Naplóban igyekezett érvelni a holding mellett, de én már a cím utáni összefoglalónál is csóváltam a fejem. Annak internetes verziója ugyanis azt állította, hogy az előterjesztést zárt ülésen tárgyalta, a döntést nyílt tanácskozáson hozta meg az önkormányzat.

 Nos, az önkormányzat honlapjáról letölthető meghívók szerint ez csak úgy történhetett volna, ha 10-én tárgyalják, 20-án elfogadják az előterjesztést. Ez azonban ellentmond az összes általam ismert korábbi Pető nyilatkozatnak, és egyetlen más nyilatkozat sem támasztja alá. Mi több,  a január 20-i testületi ülés 13. c. napirendi előterjesztésének szövege eképp kezdődik:

 „A képviselőtestület 2010 január 10-i rendkívüli ülésén döntött elismert vállalatcsoport létrehozásáról.”  (Mj. Persze az év nem stimmel, valójában 2011  január 10-ről van szó.)

 A Váci Napló tehát pontatlan képet sugall. A magam részéről arra hajlok, hogy ez pusztán a V.N. slendriánsága, nem tudatos csúsztatás.

 Van azonban egy másik problémám, ami viszont egyértelműen Pető politikai felelősségére mutat rá. A gondolatindítót Kászonyi adta a sajtótájékoztatójában. Eszerint Pető több ezer oldalnyi információt kért be az összevonásra kerülő cégektől és osztályoktól, így Kászonyi arra volt kíváncsi hogy, kik nyertek betekintést ezekbe az iratokba.

 Nos, van még egy alapkérdés, az pedig az, hogy mit is nyilatkozott Pető, mivel motiválta, hogy ő iratokat gyűjt be. A történet 2010 november 16-i  testületi üléssel kezdődött, ahol a Váci Hírnök szerkesztője imternetes portáljának beszámolója szerint Csuka István módosítása, amely nyomán Pető Tibor alpolgármester vezetésével átvizsgálásra kerülnek a városi tulajdonú gazdasági társaságok megkapta a többséget, de a költségvetési koncepciót már elvetette a többség.

 Nos, a beszámoló bár nem használt egyértelműen precíz kifejezéseket (melyik előterjesztéshez ttartozó módosító indítványról van szó), de azt a képet sugallja, hogy a Csuka féle módosító indítvány, amelyre alapozva kezdhetett vizsgálódni Pető, bizony nem lépett érvénybe, hiszen egy módosító indítvány önmagában nem él, csak az előterjesztéssel együtt. (Hogy érvénybe lépett-e az indítvány, arra a választ nem tudom, mert a város honlapján mostanság már nem találhatók meg a testületi ülések jegyzőkönyvei.)

 A hivatkozott oldalon azt is láthatjuk, hogy ki hogyan szavazott a koncepcióról, többek közt azt, hogy Pető tartózkodásával elutasította azt. (Ha valaki nem tudná, a tartózkodás közjogi értelemben nemet jelent).  

 Nagyon meglepődtem, hogy másnap Fördős és Pető közös sajtótájékoztatót tartottak, mintha mi sem történt volna.

 Hogy is mondjam, már az sem stimmelt, hogy egy polgármester közösen tart sajtótájékoztatót alpolgármesterével, aki egy nappal korábban stratégiai kérdésben leszavazta. A sajtótájékoztatót  színdarabnak vélelmeztem, amit az is erősített, hogy elhangzott benne az is, hogy a Fidesz és a KDNP frakció együttműködési megállapodást kötött egy-két nappal korábban (a "napokban" volt megnevezve az időpontra az akkori  sajtótájékoztatón). Az időpont megnevezésével kapcsolatos problémára fel is hívtam a  figyelmet akkori bejegyzésemben.

 Nem reagáltam arra sem, pedig észrevettem, hogy Pető testületi felhatalmazásról beszélt, amellyel  át fogja tekinteni a város gazdálkodását, pedig az általam látott infókból azt szűrtem le, hogy nem kapott felhatalmazást a testülettől Akkor úgy értékeltem, hogy egy amatőrség csalafinta korrigálásáról van szó, amit nem illik és nem is bölcs dolog cikizni, főként azért mert Pető honlapján a kampányidőszakban azt olvashattuk, hogy Pető nem nyugszik, amíg aváros botrányos ügyeinek a felelőseit meg nem nevezi, felkiáltójel.

Gondoltam, ott is arról van szó, hogy a város gazdálkodásának anomáliáit kívánja Pető kutatni, és húen választási szlogenjéhez, rámutat a közpénzek esetleges pazarlására, és megnevezi a pazarlás felelőseit. Ugyan minek kekeckedjek formai okok ürügyén egy olyan céllal, amit magam is jónak tartok, sőt igazából azt tartanám megfelelőnek, ha minden ciklus elején minden frakció egy kiválasztott tagja áttekinthetné a város korábbi ciklusban megvalósult gazdálkodását.

 Csakhogy, két hónap elteltével kiderült, hogy a dolog nem stimmel, hiszen azt  én nem tartom áttekintésnek, amiből nem születik egy jelentés, felénk, választópolgárok felé, hanem helyette egy rapid döntés az elismert vállaltcsoportról, érdemi társadalmi egyeztetés nélkül.

 Minden jel arra mutat, hogy Pető váltott, az öntsünktisztavizetapohárba érvényét vesztette, hiszen Pető immár egy városimázs kft-ről, mint holdingpillérről beszél, amelynek egyik feladata lehet, hogy megváltoztassa a Vácról kialakult negatív képet, hiszen - úgymond- ha mostanában Vác neve elhangzik, az többnyire a mélygarázs körüli vitákhoz kötődik

 Köszönöm, én nem kérnék városimázs kft-ből. Nem kérek továbbá azokból a közhelyekből, amelyeket Pető mostanában mondogat.  

 Hadd osszam meg azt a véleményemet is olvasóimmal, hogy nagyképűnek tekintek olyan axiomatikus kijelentést, hogy egy holdingba szervezés pénzügyi stabilitást teremt. Azt sem merném állítani, hogy a köz számára volt sikertörténetes holdingosítás, mert a hivatkozott holdingoknak maximum néhány éves beszámolóját láthatja néhány beavatott (nem tudom, Pető látta-e azokat egyáltalán, és értelmezte azokat egyáltalán), azokban pedig sok jelentős folyamat nem tükröződik. Gondoljunk arra, hogy két éve a pénzügyi válság során olyan nagy múltú bankok mentek egyik napról másikra csődbe, amelyek néhány hónappal korábban még a számaik tükrében virágoztak, (pedig azok gazdálkodásáról, tőzsdei cégek lévén sokkal több adat került nyilvánosságra, mint az önkormányzati holdingokról). Itt Vácon is kimutathat néhány évig az Elismert gyönyörű eredményeket, csak épp nem láthatjuk a részleteket, hogy miből, nem történik-e vagyonfelélés, stb. 

 Ha mindez túl absztrakt volna, lássuk a Pető által példának mondott debreceni vagyonkezelőről szóló aktuális hírt. Ez bizony milliárdos veszteségről és egyéb nem túl rokonszenves történetről ad számot. Ezek kapcsán figyelemre méltó ez a Kászonyi interjú, különösképp a címe. Ez ugyanis azt állítja, hogy már kiválasztattak a leendő vezetők.

 Mindebből következően Kászonyi nevezetes kérdését kiegészítem a  következőképpen:

1. Milyen felhatalmazás alapján gyűjtötte be Pető a váci önkormányzati cégek adatait?

2. Kik voltak Pető szakértői, kik látták ezt a regiment adathalmazt? Aláírtík-e Pető szakértői adatvédelmi nyilatkozatot? Mi garantálja, a város cégeinek adatainak védelmét?

3. Mikor kap a váci nyilvánosság Petőtől jelentést, a városi cégek átvilágításáról? (Hiszen számunkra, váci polgárok számára Pető átvilágítással magyarázta az adatbegyűjtését.)